12. fejezet Vicces baleset

2013.11.30 17:47

Nataniel hasra feküdt a földön és elkezdett nyöszörögni. Én egy kicsit elkezdtem pánikolni. Mi van vele? Mi történt? Nem olyan nagy az a folt az ingén, na de akkor is. Mi lehet? Furcsa volt. Rámnézett és elkezdett vigyorogni, majd megszólalt.

- Ekkora balekot mint én, még a világ nem látott. Au! -mosolygott Nataniel

Ezzel meg mi van? Vigyorog? Akkor nem lehet valami komoly az ügy. De úgy látom kaját nem hozott. Én meg farkas éhes vagyok és nem engedi hogy halat egyek. Milyen dolog ez? De amúgy miért lenne balek?

- Mi történt? -kérdeztem aggódva

- Nem mondom el mert elég ciki. -mondta elég kínosan

- Ki vele.

- Az úgy történt hogy amikor hazamentem...á inkább nem. Tényleg hülyeség.

- Mondd meg kérlek. Nem fogok nevetni. Főleg egy baleseten nem. -mondtam szerintem elég meggyőzően

- Hazamentem és nem volt nyitva az ajtó, ezért nem tudtam bemenni. Viszont észrevettem hogy az emeleti ablak nyitva van, és be akartam rajta mászni. Felmásztam a fán és megpróbáltam bemászni az ablakon. Csakhogy megcsúszott a lábam és lehorzsoltam a hátam. De amúgy honnan tudod hogy volt velem baleset?

Belül borzalmasan nevettem. Ezért aggódni? Hülyeség. És igen, most nagyon szőke és szerencsétlen volt. Legszívesebben röhögtem volna egy nagyot de csak mosolyogtam és visszafogottan válaszoltam.

- Akkor nem hoztál kaját?

- Nem. De honnan veszed hogy volt velem valami. Magamtól nem mondtam volna el. -gyanakodott Nataniel

- Hát.. kicsit véreztél. És fehér az inged.

- Oh ne már. Nem elég hogy a szomszédgyerek látta, mindenki tudni fogja hogy béna voltam. De égő.

- Hát... -nem akartam ehez többet mondani

Nem nagyon tudtam többet mondani. Ha többet fecsegtem volna biztos megsértődik. Én nem akartam Natanielt megbántani, hisz ha úgy nézzük, értem tette. Ezen egy kicsit meghatódtam és közben nevetni is akartam. Alig bírtam ki. Ahogy a fejemben lejátszódott ez a jelenet, nagyon nagyot tudtam volna nevetni. De nem. Én nem fogok ilyen hülyeségek miatt röhögni. Nataniel nem direkt csinálta. Szegénynek elég nagy égés már az is hogy a szomszédlány látta. Mosolygott és elkezdett beszélni.

- Nyugodtan nevesd ki ezt a dolgot. Tudom hogy röhelyes. -mondta engedékenyen Nataniel

- Nem. Nem vicces. Csak egy kicsit.

- Tudom. De honnan szerezzünk valami ennivalót? -kérdezte

- Oh, szerintem a táskámban van pénz.

- Megnézem.

Nataniel odaszaladt a táskához és elkezdett benne kutatni. Már az egész táskát átvizsgálta, de semmi. Nehezen felállt, és azt mondta:

- Csak pár centet találtam a táska aljában. De azon kívül nincs benne semmi.

Elkezdtem gondolkodni. Azon kezdtem el agyalni hogy ottoh nincs e pénz vagy valami ehető. Mert valljuk be, anyukám nem egy konyhatündér.  De lehet hogy a szobámban van egy kis pénz. Azért csak egy kicsi mert a báli ruhára és cipőre elment szinte az összes.

- Azthiszem otthon lehet hogy van pénz. Nem sok de van.

- Nálunk is van csak nem tudtam bemenni.

Hah, anyu néha úgy hagyja az ajtót. Mekkora mázli.

- Szerintem nálunk nyitva lesz.

- Tényleg? -kérdezte csodálkozva Nataniel

- Igen.

- Rendben akkor megyek.

- Várj. -mondtam Natanielnek

- Tessék? -kérdezte sürgetően

- Az ingedet is lecserélheted. Apu eggyik inge szerintem jó lesz.

- Köszi.

Elment. Nem olyan soá érkezett meg, pénzel és apu nagy ingében ami háromszor akkora volt mint Nataniel. Idért és megkérdezte hogy mit kérek. Én erre azt válaszoltam hogy gy kakaóscsigát. Ő egy kicsit csodálkozott hogy csak ennyit, de a végén jóváhagyta és ment. Mikor visszajött ideadta a csigát és elkezdtünk enni. Nagyon finom volt. Mikor végeztünk az evéssel, megtörtént a csoda. Visszaváltoztam emberré. Úr Isten, végre! Nagyon örültünk. Végre minden jó, addig amég újra át nem fogok változni. De most ezzel ne is foglalkozzunk. Most csak az a lényeg hogy hazamehetünk. Haza is mentünk, és otthon volt anyu. Nagyon mgijdtem de csak bátorság. Ott ült a kanapén a nappaliban háttal nekem. Telefonált. Nem mntem oda csak hallgattam és a rendőrséggel beszélt arról, hogy eltűntem. Én hirtelen odaszóltam anyunoh hogy itt vagyok. Anyu elejtette a telefont és a nyakamba ugrott.

- Hol voltál? -kérdezte megkönnyebülten anyu

- Az mindegy.

- Nem! Mondd meg! -melte fel a hangját anyu

- Nem mondhatom meg.

- De igen. Hol voltál?!

Nem tudtam hirtelen mit mondani. Semmit. Az agyam leblokkolt. Nem tudtam semmit.

- Ööö, bulizni mentem. Először, szóval ne haragudj.

- És utoljára.

- Jó. Ígérem.

- Na eredj felfele a szobádba!

Felmentem és fel akartam hívni Natanielt, de kinyomta a telefont.....