13. fejezet Szakítunk?
Nataniel nem veszi fel? Az még érthető lenne ha nem venné észre, de észrevette és kinyomta. Talán nem ér rá? Nem kéne olyan sokat aggódnom ezen mert úgy járok mint azon a vicces baleseten. Aggódtam, de hiába. Biztos most is ez van. Hát akkor majd később felhívom. Egyébként azért kerestem mert ugye ő sem ment haza és hogy a szülei mit reagáltak erre. Lehet hogy még most is beszélnek és azért nyomta ki? Nem tudom. Majd inkább holnap beszélek vele a suliban. A délután többi része nagyon unalmas volt. Csak ültem a szobámban és pótoltam a házit ugyanis Rosa áthozta. Nem maradt sokáig csak addig, amég elmagyarázta a dolgokat. Utána elment. Nagyon furcsa volt. Úgy éreztem hogy titkol előlem valamit aminek nem örülnék. Nagyon gyanús volt nekem, de majd holnap azt is kiderítem. A vacsora nagyon finom volt de a beszélgetés igen kínos volt. Senki nem akart megszólalni csak Melody próbálta oldani a feszültséget.
- És amúgy hol is voltál Ella? -kérdezte vidáman Melody
- Buliztam.
- Tényleg? És mikor mész legközelebb? Én is mennék.
Anyu felháborodottan mondta:
- Melody drága, te nem vagy hibás semmiért, de Ella nem megy többet így bulizni. És nem is szeretném ha te mennél. -mondta anyu elég higgadtan
Melody anyukája Clara néni, is beleszólt a beszélgetésbe.
- Szerintem sem lenne jó ötlet ha ezt a példát átvennéd Ellától. Ő is tudja hogy ez nem volt helyes viselkedés ugye Ella? -kérdezte elég idegesen Clara néni a neki megfelelő választ várva
- Persze. Tudom hogy hibáztam, és megbántam. -mondtam bűnbánóan
- Akkor ezt letudtuk. -szólt bele Melody apukája, James
- Köszönöm a vacsorát, de én már nem vagyok éhes. Fölmegyek a szobámba aludni.
- Jó éjt kicsim. -szólt utánam anyu és Clara néni
Egyszerre mondták ezért utána nevettek egy nagyot. Mikor felmentem a szobámba elég álmos voltam de felmentem a Facebookra, és pont fönt volt Rosa. Gondoltam hogy akár most is megkérdezhetem hogy mi volt a baja. Ráírtam.
- Szia Rosa.
Vártam. Már vagy tíz perce kiírta azt hogy látta. de nem írt vissza. Mi van ma az emberekkel? Mit csináltam ami nekik azt sugallja hogy nem kell velem foglalkozni? Mindenesetre majd holnap minden kiderül, de most aludni szeretnék mert hulla fáradt vagyok. Lecsuktam a lámpát és behunytam a szemem amikor anyu benyitott a szobámba. Fölcsukta a villanyt és leült az ágyam szélére.
- Tudod Ella, most nincs itt senki szóval igazán elmondhatnád nekem hogy miért tűntél el.
- Mondtam már hogy buliztam.
- Ezt nem hiszem el. Te nem vagy ilyen.
- De most ilyen voltam és kész. -mondtam idegesen ami anyunak is feltűnt
- Legalább azt mondd meg hogy kivel voltál. Kérlek, nagyon sokat aggódtam érted a múlkor is.
Nem árulhattam el Natanielt. Őt nem. Inkább hazudom azt hogy kocsmáról kocsmára jártam, de őt nem fogom elárulni. A szüleim nem tudhatják meg hogy ő is velem volt mert biztos azt mondanák hogy szakítsak vele. És azt ha rajtam múlik akkor soha.
- Anyu, én tudod nagyon....nagyon részeg voltam, és ezért nem emlékszem semmire.
- Jajj, lányom! Te részeg voltál lány létedre? De ugye nem látott senki? -kérdezte aggódva anyu
- Nem. A tengerperton iszogattam magamban. Nem volt velem senki.
- Hát, mostmár mindegy. Ami megtörtént az megtörtént. Én nem szólok bele csak annyit hogy jó éjt és szeretlek.
Anyu nyomott egy puszit az arcomra és elmnt aludni. Én is elaludtam rögtön a beszélgetés után. Reggel mikor felébredtem kicsit úgy éreztem magam mint egy nyomozó. Minden rejtéjt kiderítek és pont. Amolyan Mrs. Sherlock Holmesnak éreztem magam. Egész jó volt. Gyor bementem a suliba és elsétáltam a DÖK-ös teremig. Bementem az ajtón és ott volt Nataniel. Bevetés indül. Még oda sem mentem hozzá, már futott elém. Megfogta a kezem és elvezetett az öltözőkig. Ott elém állt és nagyot nyelt. A szemembe nézett.
- Mi a baj? -kérdeztem megelőzve a mondanivalóját
- Ella tudd hogy én szeretlek. De...
Közbeszóltam.
- Én is szertlek és csak ez a lényeg.
Meg akartam ölelni Natanielt de ő hátrált. Mi van vele?
- Ella, nekünk muszáj szakítanunk.
Jézusom! De ezt miért? Az előbb mondta hogy szeret meg minden, most meg.. meg ezt csinálja? Ezt így nem lehet! Akkor adjon valami magyarázatot a történtekre.
- De...de miért? -dadogtam
- Nem a te hibád. De nem is az enyém.
Erőt vettem magamon és kihúztam magam. Most nem azt az irányíthatatlan dühöt éreztem, hanem a sima dühöt. Amit néha mindenki érez.
- Gondolom nem csak ez az oka.
- Nem. Tudod amikor veled voltam a parton anyuék kerestek. És mikor hazamentem faggatózni kezdtek. Én nem mondtam semmit. Viszont mikor beszéltünk akkor csörgött a telefon. Te hívtál. Gyorsan ki akartam nyomni hogy ne lássák, te hívsz. De ők kikapták a kezemből a mobiltelefont és megállapították hogy veled voltam és hogy t kevertél engem ilyesmibe. Ráadásul szobafogságot adtak. Ami egy kicsit ciki ilyen korban, de őket ez nem érdekli. Amberrel ellenőriztetnek engem. Nagyon szigorúak a szüleim. -mondta Nataniel úgy, mintha egy temetésen mondana beszédet
- A szüleid kényszerítenek ilyesmire?! Hogy szakíts velem?! -üvöltöttem
- Nem tehetek mást. Sajnálom. Nem én akartam ezt.
- Tudom. De miért nem ellenkeztél?
- Nem tehetem.
- Értem sem? Ha igazán szeretsz akkor egy ilyen hülyeség nem állhatna közénk.
Sírva futottam el. Nataniel egy-két lépést jött utánam, de aztán feladta. Hát ennyit értem neki? Nem, az nem lehet. Eddig minden olyan jól ment, és most a szülei elrontottak mindent. Én tudtam hogy haza keltt volna mennie. Haza kellett volna mennie. Egész nap a tesója mellé klett ülnie mert hogy a szülei azt mondták neki. Egy kicsit furi. Az egész napot végigszenvedtem. Mikor haza lehettett menni a suliból, akkor jutott eszembe Rosa. Körbejártam az egész sulit, és a tornateremben találtam rá. El akart menni ahogy meglátott, de én megállítottam.
-Rosa, miért voltál tegnap olyan furcsa?
- Én? Furcsa? Dehogy.
- Kérlek.
- Natniel szakított veled? -kérdezte
- Igen.
Erre elkezdtem sírni. Nagyon rossz kedvem volt és örültem hogy Rosa meghallgat. De várjunk csak! Miért kérdez ilyeneket, ha azt sem tudja hogy mi Nataniellel jártunk? Itt valami nem stimmel.
- Rosa.
- Igen?
- Honnan tudod hogy szakítottunk?
- Na jó. Tegnap összevesztem Amber egy barátnőjével, Lisaval. És Amber azt mondta hogy hagyjam őt békén. Én azt mondtam hogy ha nem akkor mi lesz? Erre ő azt mondta hogy ellenőrizni fogja Natanielt úgy, ahogy a szülei kérték. Én ezt nem hittem el. De most már tudom hogy el kellett volna. Sajnálom.
- És ezt nem tudtad volna tegnap mondani?! Elárultál! A barátok nem titkolóznak egymás előtt!
Rosat is otthagytam. Ezt nem hiszem el. Hazamentem. Otthon csak bementem a szobámba és szipogva megírtam a házin. Mikor végeztem kimentem sétálni egyet. Nagyon jó volt a friss levegőn, kicsit kiszellőztettem az agyam. Kelett is. Nagyon össze voltam zavarodva hogy mindenki elfordult tőlem. A séta után hazamentem és nem is vacsoráztam, csak ledőltem aludni. Éjszaka arra ébredtem hogy kinyílt az ablak és bejött rajta valaki. Megijedtem. Gyorsan felkaptam a zseblámpám és rávilágítottam az alakra. Legnagyobb meglepetésemre Nataniel jött be. Teljesen elámultam. Majd odajött hozzám és azt mondta suttogva:
- Igazad van. Egy ilyen hülyeség nem választahat el minket.
Én csak ültem az ágyon és csodálkoztam.....