14. fejezet Amber vs. Én
Nataniel? Itt van? Ezt nem hiszem el! Hát tényleg szeret? Igen. És ő tényleg itt van és most eljött hozzám. Örülök hogy rájött hogy nem szakíthat el minket egy ilyen baromság. Már ha ő is így érzett irántam és most kiderült hogy igen. Csak néztem rá és csodálkoztam hogy miattam szökött meg a szüleitől. Ez ha úgy nézzük, egész romantikus. Belül borzalmasan boldog voltam de kívül csak szolidan mosolyogtam.
- Nem szorítasz nekem egy kis helyet? -kérdezte Nataniel
Odébbcsúsztam az ágyon. Nataniel kivett egy kis pizsamát a kezében lévő szatyorból. Gyorsan felvette és bebújt az ágyba. Kicsit kínosan és szégyenlősen éreztem magam, de szerintem ő is. Mikor befeküdt én teljesen kihúzódtam az ágy szélér úgy, hogy majdnem leestem. Ő kényelembe helyezte magát, és utána vette csak észre hogy én teljesen ott vagyok az ágy szélén. Erre egy kicsit zavarba jött és ő is követte a példámat. Én nagyon kényelmetlenül éreztem magam, és a köztünk lévő helyre akár két ember is elfért volna. Nataniel megszólalt.
- Ella?
- Igen?
Erre a visszakérdezésemre leestem az ágyról. Natniel kicsit kuncogott majd átgördült az én oldalamra és lenézett.
- Jól vagy? -kérdezte visszafojtott nevetéssel, természetesen suttogva
- Aham. Csak ne hogy feljöjjön anyu. -mondtam az ajtót nézve
- Gyere. Nem kell ennyire elhúzódni. Én kis helyen is elférek.
Nagyon égő volt ahogy leestem az ágyró. Remélem nem tart teljesen dinkának emiatt. Nem hiszem, azaz nem tudom. Hát ha igen is én bevallom hogy béna vagyok. Nataniel felhúzott az ágyra és azt mondta hogy álmos. Én err csak azt feleltem hogy aludjunk. Nataniel most is kényelmbe helyezte magát, én viszont megint kihúzódtam az ágy szélére de nem anyira mint azelőtt. Tudom hogy ez elég félénk dolog de én ilyen vagyok. Mikor már majdnem elaludtam volna észrevettem hogy Nataniel megfordul, pont felém. Nagyon meglepődtm de nem mozdultam. Megszólalt.
- Mindjárt leesel. -mondta suttogva Nataniel
- Nem. Jó ez így.
Nataniel közelbb csúszott és hátulról átölelt engem. Én, bár nem látszik, elpirultam. És hagytam. Hozzámbújt. Ez olyan cuki. És igen, így aludtunk. Reggel korán felébrdtm és még milőtt bárki is felklt volna, elindultunk ketten a suliba. Már pont kimentünk a kapun mikor egy lány üvöltött utánunk az utca végéről. Azt kiabálta hogy: Nataniel! Nataniel gyorsan hátra nézett és ijedt hangon azt mondta:
- Ez Amber. De hogy hogy ilyen korán felkelt?-
- Amber? Ennyire szereti a bosszút? -kérdeztem kicsit értetlenül
- Ennyire. Menjünk. Gyorsan!
- Figyelj Nataniel, hova is akarsz menni?
- A suliba.
- Látná hogy oda megyünk. És amúgy is, ha odaértünk tud vled beszélni. -mondtam
- Igaz. De azért nem lenne jó ha az egész utca felkelne a nyivákolására. -mondta Nataniel
- Igaz, igaz. De ugye tudod hogy vissza a házba nem mehetünk.
- Tudom. Hát legfeljebb páran nem aludják ki magukat.
- Jó. Csak nyugisan.
Már fél úton jártunk, de Amber nem jött utánunk. Egyszercsak megcsörrent a telefonom. Kivettem a táskámból és láttam hogy Aby hív, az a a barátnőm akivel Facebookon tartom a kapcsolatot.
- Bocsi de ezt muszáj felvennem.
- Semmi gond. -mondta
Felvettem. Aby sírva szólt bele a telefonba. Jajj, vajon mi a baja?
- Mi a baj Aby? -kérdeztem aggódva
- Ella, tudod összejöttem Dakotával és most állandóan valami netes barátnőjével telefonálgat. Ugyan még nem találkoztak de folyton telefonálnak és azt tervezgtik hogy találkozni fognak! Jesszus Ella, mit tegyek? -kérdezte sírva és egyben ordítva
- Jujj szegény, és már össze is jöttek?
- Igen. Hallottam. És...és szakítottam vele. Ha nem én vagyok neki az eggyetlen akkor nem éri meg.
- Hát nem. Amúgy kivel beszél folyton?
- Ott lakik abban a városban ahol te. Istenem annyira szép lány. Szebb nálam is. - mondta szipogva Aby
- Komi? Hogy hívják és hogy néz ki? De amúgy tudja hogy nem ő az eggyetlen?
- Hát azthiszem Amernek hívják és szőke haja van. És, szerintem tudja.
Amber? Már megint? Na most telt be a pohár. Itt vége a türelmemnek. Beszélni fogok vele. Csak érjünk be a suliba.
- Nataniel, te tudtam hogy Amber telefonálgat valakink akinek van, vagyis csak volt barátnője?
- Nem. Én nm tudom hogy kivel és mit telefonálgat, csak azt hogy majd szünetben el fog utazni valahova.
Így már minden világos. Szóval Dakotához megy a szünetben. Igaz mindn. Mostmár biztos kap majd tőlem egy kis fejmosást.
- Köszi az infót.
- Semmiség. Amúgy miért kérdezted? -érdeklődött Nataniel
Én egész úton meséltem neki a sztorit. Mikor beértünk a suliba Nataniellel sétáltunk a folyosóm. Egyszercsak azt vettem észre hogy elénk vág Amber. Ránk nézett és megfogta a csuklóm. Nataniel meglepődötten látta ahogy behúz engem a lányvécébe, megint. Én is meglepődtem hisz nem is mondott semmit, csak elhúzott. Most nem fogom hagyni magam. Rám üvöltött.
- Itt nem véd meg az a balfék bátyám!
- Megvédem én magamat is. -mondtam talpraesetten
Nataniel lkezdett dörömbölni.
- Amber ereszd el, vagy bemgyek. -mondta Natniel
- Szeretném én látni.
Amber meg akart pofozni, de nem hagytam. Megfogtam a csuklóját és megszorítottam.
- Csak eggyet jegyezz meg! Ha nem sálsz le Natanielről és rólam, nagyon megbánod. Abyról nem is beszélve. -mondtam fnyegetőn
Amber arcán a dühöt láttam és az eggyik pillanatban rámugrott. Kezdetét vette a csajharc! Én visítottam eggyet mire Nataniel bejött, és csak azt látta hogy Amber és én fekszünk a földön és verkszünk. Azaz csak ő ver engem én védekezek. Nataniel leszdte rólam a banyát és arrébb rakta. Nem hittem volna hogy van benne nnyi erő. Viszont erre Amber sértődötten kitrappolt a wc-ből. Nataniel felsegített. Kimentünk. Mikor vége lett a sulinak én haza mentem, viszont Natanielnek tovább kellett maradnia. Ezért egyedül sétáltam haza. Mikor befordultam a sarkon akkor jött felém egy kutya. Eléggé megijedtem, de mikor elfutott mellttem megláttam hogy a póráz van rajta. Elkezdtm utána futni, hisz biztos hogy a gazdája is nemsoká felbukkan. A kutyus futás közben elesett a pórázban és sikrült elkapnom. Elkzdtem vele visszafelé sétáni mikor odajött Castiel és azt mondta hogy övé a kutya. Meglepődtem hogy megköszönte azt hogy elkaptam. Azután megkérdezte:
- Hogy lehet az hoyg egy ilyan kislány elkap egy ilyen nagy kutyát? -mosolygott Castiel
- Erre inkább nem válaszolok. Amúgy hogy hívják?
- Démon.
- Aha.
- Amúgy Ella, a barátom ezt küldi nekd.
Casatiel a kezembe adott egy levelet....