17. fejezet A barátaim ellensége
Hát ez nem valami biztató és jó dolog. Lehet hogy amikor először idejöttem akkor azért volt velem olyan ellenséges Melody mert elszakítottam őt Natanieltől? Nem tudom de ezt nem akartam hallani, mondjuk nem is gondoltam volna hogy ez az oka. De inkább ebbe a témába nem akarok belebonyolódni mert csak rontok a helyzeten. De amúgy csak most veszem észre hogy ilyen későn idejött Nataniel. Hát nem is gondolkodtam hanem csak hívtam, a nagy semmiért. Na azt azért nem mondhatom ogy semmiért de inkább nem akarok ezzel az üggyel többet foglalkozni mert kínos és bosszantó Melodynak is, és Natanielnek is. És én sem jövök ki ebből a helyzetből valami jól tehát, inkább hagyom az egészet.
- Ohm, Ella minden oké? Mert ha már itt vagyok akkor meg beszélhetjük ezeket a dolgokat. -mondta
- Nekem ennyi is elég, csak annyit mondj meg nekem hogy te hogy érzed?
- Ezt hogy érted?
- Úgy hogy jól döntöttél e azzal, hogy engem választottál.
- Jól. Melody mindig csak dolgozni akart és tanulni és mindig pletykált.
- Oh, értem. Tudom hogy nem egy tökéletes lány. De én még talán fel sem érhetek hozzá. -mondtam elgonolkodva
- Nem vagy tökéletes, de én sem és senki sem az. Szóval ha ő jobb is lenne nálad még akkor is úgy érezném hogy jól döntöttem. De tényleg, hisz tudom mit érzek. -modta mosolyogva Nataniel
- Akkor valld be hogy én is. -mondtam
- Bevallom.
- Okés. -mondtam ásítva
Már egész késő volt és én fáradt voltam. Az óra már majdnem éjfét mutatott. Natniel is ásított egyet. Már úgy látszott hogy mind a ketten fáradtk és álmosak vagyunk. Ha úgy nézzük Natanielt majdnem álmából keltettem fel. Remélem nem nagyon méges emiatt rám.
- Jajj, tényleg, csak most jut az eszembe. -mondta felélénkülve Nataniel
- Micsoda?
- Hát holnap én és a szüleim elmegyünk apám munkahelyére. Szóval három napig nem leszünk itthon.
- Igen? Hát oké. És holnap mikor indultok? -kérdeztem érdeklődve
- Délelőtt olyan tizenegy fele. Ha minden igaz.
- Akkor menj csak mert már mindjárt éjfél.
- Komolyan? -kérdezte meglepődötten
- Igen. Nézd csak! Ott az óra a falon és itt az éjeliszekrényen is van egy.
- Jesszus, tényleg!
Nataniel köszönés nélkül kimászott az ablakon úgy, hogy megint leesett a fáról, de nem igazán törődött vele csak futott tovább. Én egy kicsit nagyon nevettem majd utána lefeküdtem az ágyba aludni. A másnap nagyon uncsi volt egészen a délutánig. Mert akkor az eszembe jutott egy jó ötlet. Elmehetnék eggyet vásárolni, természetesen nem egyedül. Kit is hívhatnék? Ezen nem éri meg gondolkodni hisz itt van nekem a két legjobb barátnőm: Rosa és Iris. Gyorsan felhívtam Rosat, majd Irist és mind a ketten azt mondták hogy benne vannak. Amúgy meglepetés lesz, hisz nem mondtam el nekik a másikat. Biztos örülni fognak, remélem. Azt beszéltük meg a csajokkal hogy a földszinti nagy cipőboltnál fogunk találkozni. Mikor eljött az idő, elindultam a pláza felé. Mikor kimentem a kapun, éppen akkor indult volna Rosa is ezért, megbeszéltük hogy eggyütt megyünk. Út közben beszélgettünk egy keveset a tegnap esti dolgokról és Rosa nem fogadta valami jól ezt az egészet. De nem sértődött meg, csak kicsit haragudott Lysanderre. Miután odaértünk a cipőbolt előtt ott állt Iris. Mikor meglátott minket egy kicsit morcosan kezdett rám nézni. Odasétáltunk hozzá.
- Ohm, Ella, kit hoztál magaddal? -kérdezte kellemetlenül Iris
- Hát, meglepetés! Úgy terveztem hogy hármasban fogjuk tölteni a délutánt.
- Szólhattál volna Ella. -mondta idegesen Rosa
A két lány csúnyán néztek egymásra. Én egy kicsit megijedtem attól hogy mind a ketten itt fognak hagyni. Nem tudtam hogy ők utálják egymást. Nem tudtam hogy hirtelen mihez is kezdjek, a legjobb az lett volna ha kibékülnek. Igen, ez az! Ki kéne őket békíteni. Erre a vásárlás pont megfelel. Hjrá csajok, ki kell békülnötök! Remélem beválik ez az egész.
- Nos, csajok, nem mondtátok hogy haragba vagytok. Szóval ezt a délutánt ki kell hogy bírjátok! -mondtam határozottan
- Ella! Nem mondtad hogy hárman leszünk! -mérgelődött Iris
- Nyugi, meglepi lett volna.
- De nem az! -mondta Iris
- Ne mérgelődj Iris! Ella csak örömet akart nekünk szerezni, csak sajnos ez nem jött össze. De én hajlandó vagyok érted megtenni érted Ella. én még vele is szórakozni fogok ha ez neked jó. -mondta kedvesen Rosa
- Én is kibírom. De, csakis miattad Ella. -mondta Iris
- Szuper! Akkor merre menjünk először? -kérdeztem izgatottan
- Én egy bakancsot szeretnék venni. -jelentette ki Iris
- Hát én nem. Én egy csinos harisnyát és egy szoknyát szerettem volna. -mondta Rosa
- Te Ella, mit szeretnél? -kérdezte Iris
- Tényleg Ella te mit veszel? -kérdezte versengően Rosa
Ez egy kicsit kínos volt. A két lány versenyzik? Ez nagyon nem jó. Ez nem a békülést hanem a haragot erősíti. Mindenhova el fogunk menni, és mindent meg fogunk venni amit szeretnének, és persze azt is amit én szertnék. Majd lehet beülök velük egy sütire vagy ilyesmi. Valahogy megoldom ezt a helyzetet és mindenki jól fogja magát érezni. Ez a cél.
- Én egy tornacipőt szerettem volna mert a régi tönkrement és nincs mibe tesiznem.
- Az jó, akkor cipőt veszünk. -mondta kárörvendően Iris
- Várj! Még szerettem volna egy csinos farmert. Így mindenhova el tudunk majd menni.
- Akkor hova menjünk először? -kérdezték a lányok egyszerre
Ezután egymásra néztek és elkezdtek eggyütt nevetni. Ez már haladás. Én viszont erre nem tudtam megfelelő választ adni. A legfontosabb lenne a cipő, de akkor Rosa fog megsértőni. Ha meg a ruháshoz megyünk először akkor meg Irisnek nem lesz jó. Valmilyen magyarázat kéne a cipő elsőbbségéért. Bár mondjuk tesizni gyakram szoktunk, és ezért kellene az minnél hamarabb. Remélem ezzel nem okozok gondot Rosanak.Mikor abbahagyták a nevetést én csak akkor szólaltam meg, nehogy belerondítsak ebbe a szép pillanatba.
- Nos csajok ha nem baj először én cipőt szeretnék mert, arra minnél hamarabb szükségem lenne. Nem gond Rosa? -kérdeztem reménykedve
- Oh, nem gond. Ráérünk. -mondta Rosa
Elindultunk a cipőbolt felé. Mikor bementünk Iris mint egy kisgyerek, odaszaladt a bakancsokhoz és rögtön meglátta a legdrágábbat. De nekm mindegy mit vesz ha van rá pénze. Volt neki, még több is. Azután mind a ketten jöttek velem tornacipőt nézni. Egy egyszerű mindennapi cipőt vettem, olcsón. Már csak az a kérdés hogy meddig fogja bírni. Ezután elindltunk a ruhabolt felé. Ott Iris furcsa módon nem velem jött nadrágot nézni hanem, Rosaval ment szoknyát és harisnyát keresni. Én a nadrágok közül néha oda-oda figyeltem rájuk és csak azt láttam hogy keresés közben higgadtam beszélnek. Csak azt nem tudtam hogy miről. Remélem békülnek. Mikor megvettem egy fekete csőnadrágot, azután pár percel jöttek utánam ki a folyosóra ők is. Intettem nekik a fejemmel hogy kövessenke és ők rendesen jöttek utánam egészen cukrázdáig. Ott leültünk egy asztalhoz és rendeltünk egy-egy sütit. Én csokisat, Rosa puncsosat és Iris pedig diósat rendelt. Kértünk hozzá még egy kis gyümölcslevet is.
- Na és miről volt szó? -kérdztem kíváncsian
- Mármint, mikor? -kérdezett vissza Iris
- Amikor szoknyát vetettek.
- Ja, hát köszi ezt az egészet mert kibékültünk. -mondta mosolygósan Rosa
- Annak én csak örülök. -mondtam
- Hihi, mi is. -mondta Rosa
Ezek után még beszélgettünk egy kicsit, majd elővettem a telefonom és megláttam rajta hogy egy tizenöt perc múlva hat óra. Gyorsan elköszöntem acsajoktól és hazamentem. Út közben beszéletm Nataniellel. Azaz csak sms-en tudtam vele beszélni. Azt mondta hogy elég unalmas az apja munkája és azt is hogy ő soha nem dolgozna olyan helyen. Mikor hazamentem elköszöntem tőle is és felmentem a szobámba, ahova Melody is követett. Leult egy puffra és egykedvűen megkérdezte:
- Na és, hol voltál?
- Vásárolni a csajokkal. Képzeld kibékítettem Rosat és..
Melody félbeszakította a mondatomat.
- Már megint kihagysz mindenből?! Mintha nem is léteznék! Én érdeklődöm irántad és te semmi viszonzást nem mutatsz! Abban sem hogy én kedves vagyok veled, de te velem nem! -ordított Melody
- De én....
A magyarázatot ismét nem hallgatta meg hanem a szavamba vágott.
- Nem érdekel! Ha te ilyen gonosz vagy, akkor majd én is az leszek! El fogom tőled venni Natnielt!
- Persze, mintha lenne nála esélyed. -védekeztem
- Még jó hogy van, hisz még mindig szeret!
- Ezt honnan veszed? -kérdeztem könnyes szemekkel
- Onnan hogy úgy viselkedik velem mint akkor. Tudod, mikor még jártunk. Ez köztünk kezd több lenni mint baráság. -mondta gúnyosan Melody
Bár nem is szoktak beszélni, erre nem tudtam mit mondani......