20. fejezet Én, mint bébicsősz
Ez nagyon jó most ebben a helyzetben. Ha tudom szabályozni akkor az életem újra lehet olyan, mint régen. Nataniel ásított egyet. Biztosan fáradt. Igaz, én is álmos vagyok így hajnali 4-5 felé. Ezért megbeszéltük hogy aludni kellene és bebújtunk az ágyba. Én rögtön elaludtam az már csak kérdés hogy Nataniel is. Az álmom szinte ugyanaz volt mint ami ma történt velem. A vége viszont nem volt happy end mert, nem változtam vissza és Nataniel elment. Egyszerűen otthagyott. Nagyon rossz volt. De csak egy álom, és semmi több. Reggel hat órakkor anyu feljött a szobámba és azt vette észre hogy nem vagyok egyedül. Nem nagyon lepte meg a dolog mert már tudja hogy együtt járunk. Ezért csak engem ébresztett fel nagyon halkan. Ismétlem hat órakkor így csak kettő órát tudtam aludni! Ez borzalmas. Lehívott a konyhába és azt mondta hogy öltözködjek és fél hétre legyek kész. Én nagyon nem értettem hogy miért kell ilyen korán elkészülnöm, de azt is furcsálltam hogy szerintem ő annyit sem aludt mint én. De én ezek ellenére sem ellenkeztem, nagyon nehezen de kész lettem félre. Akkor gyorsan mondtam Natnielnek hogy ébredjen mert mennem kell valahova. Ő gyorsan kipattant az ágyból és velem együtt lejött és kikísértem. Anyu csak aztán mondta el nekem hogy tíz perc múlva ott kell lennem az eggyik szomszédunknál vigyázni a ké kisgyerekre. Tehát azt azért szögezzük le hogy ez az utca elég hosszú és a szinte legvégében élő családot nevezzük szomszédnak. Anyu logikája sem a legjobb. De ez most nem a legnagyobb gondom. Így két órás alvás után ki kell gyalogolnom az utca végére és két hisztis ikerre kell vigyáznom. Miután Nataniel elment én is elindultam. Tíz perc múlva nem teljsen értem oda de ez nem nagyon zavarta Msr. Higginset. Gyorsan elmagyarázta hogy mikor mit kell a gyerkeknek adni, mit szabad és mit nem és még azt is hogy egy kicsit zajos gyerekk. Nem mondhatom hogy örültem ennek a ténynek. Msr. Higgins puszit nyomott a két kislány arcára és kiment az ajtón. Kiderült az is hogy este hatig fogok itt szenvedni. A kislányok bevezettek a nappaliba ami egybe volt építve a konyhával és az ebédlővel is. A lányok leültettek a kanpéra és az eggyik kislány szólal meg, közben a kezét nyújtotta felém.
- Sia, Molly vatyok. És te? -mondta selypítve Molly
- Ohm, én Ella vagyok.
Kezet ráztam a kislánnyal. Majd utána odafordultam a másikhoz. Szinte lehetetlen mgkülönböztetni őket, csak úgy fogom tudni hogy melyik Molly hogy neki rózsaszínű ruhája van, a másiknak pedig piros.
- As én nevem Sandra. -mutatkozott be szintén selypítve Sandra
- Örülök. Én Ella vagyok. Mit szeretnétek csinálni? -kérdeztem barátságosan
Onnan tudomhogy a gyerekket le kell kötni hogy az egyik kedvenc tv műsorom egy bébysiterről szólt. Sajnos már régen abba hagyták ezért az emlékeim szerint csinálok mindent, remélhetőleg jól.
- Én éhes vatyok. -mondta Sandra
- Én is éhes vatyok.
- Rendben, akkor együnk valamit. -mondtam és odasétáltam a hűtőhöz
Elővettem a vajat és a felvágottat majd megkérdeztem hogy hol van a kenyér. Erre a két lány azt mondták hogy keressem meg. Az ilyn helyzeteket nem tudom hogy kezeljem, ilyen nem volt a sorozatban. Nem szóltam smmit, csak elkezdtem keresni a kenyeret. Már egy öt perce kerestem, de sehol nem találtam. De egyszercsak Molly elővette a háta mögül a kenyeret. Én kértem hogy adja vissza de ő csak rám nyújtotta a nyelvét és elszaladt. Egészen felment a szobájukba ami az emeleten volt, és én meg utána. Mikor sarokba szorítottam gúnyosan mgkérdeztem tőle.
- Nem félsz egydül itthon?
- Nem. -válaszolta vigyorogva Molly
A fenébe! Pedig azzal akartam megijeszteni hogy elmegyk a boltba és egyedül maradnak. De várjunk csak! A hűtőben nem csak vaj és felvágott volt hanem egy kis spenót is. Azt biztos hogy csak a szülők ették. Igen, ez be fog válni! Ha nincs kenyér muszáj spenótot enni. Én ezt az ötltemet ki is mondtam.
- Nos, ha nem adod ide a kenyeret nem tudok szendvicset csinálni, és muszáj lesz spenótot ennetek.
Erre Sandra a hátam mögül szólalt meg, közben Molly sértődötten nézett rám.
- Nekem nem kejj spenót!
- Itty van a kenyér. Tessék! -mondta Mollyi és átadta nekem a kenyeret
Ezek után lemntünk mind a hárman a konyhába és megcsináltam szendvicseket. A két lány nagyon nem akarta azt sem megenni, de a spenót gondolatától is irtóztak. Miután ettek kértek inni is, majd leültek a kanapéra és bekapcsolták a tv-t. Valami unalmas msét néztek ami egy sárkányról és egy manóról szólt. Nekem nagyon gáz volt, de nekik tetszett. Elővettem a hűtőből a narancslevet és három poharat amikor Sandra hátranézett és megkérdzte tőlem.
- Te mileny lény seretnél lenni?
Pont akkor kezdtem el önteni a poharakba és mivel én is inni akartam csak annyit tudtam mondani hogy:
- Nem akarok sellő lenne. -mondtam mosolyogva
- Jó, jó, de mi akars lenni? -kérdezte Molly
Erre én megint csak annyit mondtam hogy nem akarok sllő lenni mert igazából nem is nagyon figyeltem arra amit kérdezett.
- Éjtem hogy mi nem akars lenni, de azt nem tudom hogy mi akars lenni.
- Nem akrok sellő lenni. -mondtam ismételten mosolyogva
Molly közelebb húzódott Sandrához és a fülébe súgta:
- Ez bolond.
Ezt viszont már én is hallottam. És csak akkor vettem észre hogy ő kérdezett is valamit. Elég lassú felfogású vagyok. Ezen csak nvetni kezdetem és belekortyoltam a narancslébe és furcsa módon sellővé változtam. Tehát mégsem tudom szabályozni. De ez nem nagy gond csak az, hogy mivel uszonyon nem lehet állni, elestem. Szerncsére a pult mögött álltam és a lányok csak azt vtték észre hogy én elestem. Mollyi erre ilyedten állt fel.
- Mi töltént? -kérdezte félős hangon
- Ömm, semmi, csak...tudod...levertemegy poharat és most azt szedem fel.
- Én nem halottam esmmi poháj tölést. -mondta okoskodva Sandra
Erre nem tudtam mit csinálni. Egyszerűen bepánikoltam és csak az alsó szekrényból kivettem egy poharat és földhöz csaptam. Mivel erre a lányok kicsi lelke megnyugodott, felmentek a szobájukba játszani. Egy gondal kevesebb. Csak sajnos el is vágtam az ujjam, és a lányok másodperceken belül megint itt voltak, mert meggondolták magukat. Ezért én csak vártam és vártam, amég a lányok megint tv-ni kezdtek. Ott feküdtem a padlón és szedegettem a törött daraokat még végre újra ember lettem. Aztán már csak egy pár szilánk és kész is vagyok. Közben a mind a két kzmen összesen hét vágás volt. A melettem lévő kukába beleraktam a szilánkokat és a szekrényből kivettem egy tiszta kendőt és a kezemre tekertem. Igen csak átáztattam de ez nem baj mert a végére lállt a vérzés a kezemen. Utána csak lültünk a lányokkal a tv elé és nézték azt a mesét. Én közben sms-tem Nataniellel.
- Szia mit csinálsz? -kérdezte a telfonon keresztül
- Itt ülök a lányokkal akikre este hatig kell vigyáznom és nemsoká ebédet kellnekik adni.
- Hát az nem valami szórakoztató.
- Nem. Amúgy nem tudom eldönteni hogy ember legyek vagy sellő.
- Az nem jó.
- Hát nem.
Egyszercsak Molly a fülembe ordította hogy ÉHES VAGYOK!!! Kiszakad a dobhártyám. Igaza volt Msr. Higginsnek. Nagyon zajosak. Gyorsan elköszöntem Natanieltől és mentem a hűtőhöz ahol nem volt más rendes kaja csak spenót. A két lány elkezdett hisztizni. Én csak annyit mondtam nekik hogy ha megeszik, kapnak tőlem nyalókát. Ezért nagy nehezen, de megették. Utána egész délután a tv-t bámulták, én meg egy kicsit szunnyókáltam. Kiderült hogy nem is kicsit szundiztam, hanem sokat. Ugyanis mikor felkeltem Msr. Higgins nézett rám egy kicsit csúnyán. Én csak mentegetőztem hogy alig tíz perce fekszem itt, de a kicsik bosszúból elmondták neki hogy ebéd óta itt vagyok. Kihívott a konyhába és megkérdezte hogy minden rendben volt e. Én elkezdtm neki mondani hogy mit ettek reggelire és ebédre, de azt hogy eltörtem egy poharat azt a lányok mondták meg neki. Eglőször egy kicsit úgy nézett rám mint egy hülyére, de azután megkérdezte hogy melyik tört el. Én kinyitottam azt a szekrényajtót ahonnan kivettem a poharat, és Msr. Higgins majdnem sírva fakadt. Én csak szeliden megkérdeztem tőle hogy mi a baja.
- Ohm, Msr. Higgins, minden rendben?
- Nem. Te a dédnagymamámtól kapott antik poharat törted el.
- Miért nem kér egy másikat? -kérdztem félénken
- Mert már nyolc éve halott. De most fogd a pénzed és menj haza. Tessék itt van.
Msr. Higgins átadott nekem egy maroknyi aprót. Nem valami nagy fizetség de én sem voltam nagy segítség. Azután elköszöntem, és kimentem az ajtón. Mikor hazafele sétáltam, észrevettm hogy egy kerítés nélküli és egy csomó kerítéses háznál megy a kerti locsoló. Direkt figyltem hogy a kerítés nélküli és az alacsony kerítésű házaknál le ne csapjon a víz. Ezért futni kezdtem az utcán. Mikor már túl voltam a javán visszamntem a járdára.
De ez nagy hiba volt mert az eggyik háznál nem figyeltem és eltalált a víz, beleestem egy bokorba....