24. fejezet Bosszú és barátnő
Ezt nem is akarom felfogni! Milyen dolog már ez?! Azt hiszi az a kis keménykezű nyomi hogy üt egyet és minden el van intézve? Úgy tűnik hogy az én bosszúmra nem is gondolt a drága! Pedig az biztos hogy nagyon visszakapja ezt az egészet. Régen majdnem engem is megütött, de szerencsére csak majdnem. És most az ötletelés kezdődik. Huh, ezt nagyon meg fogja bánni!
- Ohm, nem gond Nataniel. Megértelek.
- Akkor jó. -mondta megkönnyebülten Nataniel
- És egyébként miért is ütöttde meg Castielt?
- Szerinted? -kérdezett vissza Nataniel
Hát igen, erre nagyjából tudom is a választ. Gondolom dühös lett hogy Castiel össza akar engem hozni Lysanderrel. De azt azért tiztáznom kell hogy nem történt semmi köztünk. Lysander nagyon tapló volt, de mázlira egy idő után felfogta hogy én őt a szülinapi buli óta ki nem állhatom.
- Tudom.
- Ha tudod, akkor azt is elmondhatnád hogy milyen volt veled. Mármint próbál...
Félbeszakítottam Nataniel kusza kérdését.
- Igen. Próbálkozott, de nyugi, leállítottam. Szóval mostmár remélhetőleg fogta a jeleket.
- Hát ja, reméljük.
Nataniel ezután hősiesen kijelentette hogy már nem fáj az orra. Én csak nevettem egyett és egyszerűen felhoztam a bosszú témát. Nataniel nem fogadta valami jól az ötleteimet de a végén csak annyit mondott:
- A sors úgyis visszadja majd neki a sok gonoszságot. De ismétlem nem mi, majd a sors.
- Hm, én azthiszem ismeren őt. -jelentettem ki vigyorogva
- Mármint kit?
- A sorsot. És csak egy kicsit besegítek neki.
- Ella, ne! Ne süllyedj le az ő szintjére! -mondta Nataniel
- Akkor tűrjem el azt hogy mindig bunkó velünk?! Hát nem! Elegem van belőle és így vagy úgy, de visszaadok neki mindent! És ha te ebben nem segítsz akkor nem tudom mit tegyek! De ha nagyon muszáj egyedül is megoldom! -kiabáltam Nataniellel
- Tényleg akarod?
- Igen. Nagyon. De szerintem te is.
- Hát, igen. De akkor sem szabad rögtön holnap. Először csak egy napot várj és ha valami, akár a sors, nem fog a mi pártunkra állni, akkor én is benne vagyok. Az úgy jó?
- Jó. -mondtam idegesen
Nataniel arcán csak annyit lehetett látni hogy szétveti a düh és idegesíti őt valami. Lehet hogy a hiszti amit levágok, de én akkor is ilyen vagyok és kész! Legyen kicsit megértőbb mert a legjobb barátnőm is most ejtett. Szóval azt ajálom neki hogy maradjon nyugton mert én roszabb is tudok lenni, de ezt az énemet nem szeretném neki megmutatni. De ha nagyon muszáj...
- Már megint mi a bajod?! -kérdezte dühösen Nataniel
- Ahjj, mondjuk az hogy Rosa, vagyis a legjobb barim, most ejtett egy hülye pasi miatt. Aki név szerint Castiel!
- Milyen bárány? Mi van Ella? -kérdezte zavarodottan Nataniel
- Te sügér! Az legjobb barátnőt jelent! - a mondatom végére már sírtam
Nem bírtam már tovább! Nataniel értetlenség és ez az egész.... nekem már sok! Sőt, rengeteg! Nataniel nem valami szlenges fiú, na de ennyire?! Az agyam megterhelődött és a szemem is. Hirtelen borzalmasan álmos lettem és minden olyan homályos lett......
Ah, mi van most? Reggel?! De hisz az előbb még este volt és én Natanieléknél voltam. De most otthon vagyok. Mi történt? Talán.... nem tudom mi is történt tegnap este de nagyon fura ez az egész. És Nataniel is itt van melettem. Felébresszem? Nem! Majd felkel magától. De az még mindig érdekel hogy hogy kerültem én haza? Ah, még egy kicsit visszaszunyókáltam és utána arra ébredtem hogy valaki rázza a vállam. Nataniel volt és az és közben azt mondta hogy keljek fel. Felültem az ágyon kómás fejjel.
- Mi az?
- Elkésünk a suliból. -mondta sürgetően Nataniel
- Suli? Jajj, ma suli!
Gyorsan kimásztam az ágyból és szélsebesen készülődtem volna ha az a hülye uszony nam most akart volna maradni. De a végére egész gyorsan készen lettem és indulhattunk a suliba. Miközben sétáltunk rámjött a kérdezhetnék az este miatt.
- És Nataniel, hogy kerültem én haza?
- Hát, amiatt hogy sírás köben elájultál és én beraktalak az ágyba. Azután kimentem anyunak szólni hogy ma itt alszol és hát...inkább nem mondom hogy reagált erre. Mindenképpen haza akart téged küldeni, amikor bemagyaráztam neki azt hogy a vér láttán elájultál. De őt ez sem hatotta meg. Aztmondta hogy vigyelek haza. Ezért kocsival furikáztunk téged.
- Uh, de égő.
- Nem az, csak anyu nem valami komplett mostanság. De ez nem a te hibád.
- Jah, nem az enyém...
- Nyugi, ezen tényleg ne parázz! Inkább táncolj! Az jobban áll. -mondta nevetve Nataniel
Én erre nevetni kezdtem vele együtt. Csak az a tánc kell neki. De ha azt hiszi hogy én itt az utcán fogok neki táncikálni akkor nagyon téved. De az a hülye Jeny hazaküldött engem, az nagyon felháborító. Nem veszi észre hogy én próbáltam vele kedves lenni.
- Hahaha, de viccesek vagyunk ma is. Meg az leszel holnap is. Ugye?
- Nem! Dehogy! Csak nagyon. De amúgy Rosaval ne is foglalkozz, mert ha ilyen hülyék pártját fogja, és nem a tiédet akkor nem is érdemli mg hogy báránynak hívd. Simán csak birka.
- Te most komolyan megkergültél? -kérdeztem reménykedve
- Hm, nem.
- Vettem észre.
Beértünk a suliba. Ahoyg beléptünk az ajtón Rosat pillantottam meg. Nagyon csúnyán nézett rám, majd odajött hozzám. Az arcán idegesség uralkodott. Először csak azthittem hogy le akar szidni de azután nagyon meglepődtem.
- Figyu Ella, én sajnálom a tegnapit. Bevallom, nagyon hülye voltam. -mondta bűnbánóan Rosa
De nem! Aki a bajban nincs veled az nem igazi barátod. Kb csak ennyi járt az eszemben. Nagyon nem érdekelt a válasza kimondtam kerek prec a gondolataimat amik nem voltak valami jóindulatúak.
- Ne haragudj Rosa, de nem! Ha nem vagy velem a bajban akkor nem is vagy igazi barátnőm. Sajnálom.
- Hm, akkor legyél hisztis!
Ezután sarkon forult és elment. Na pont erre számítottam. De nagyon nem zavart mert tesi lesz az első óra ezért át kell öltöznöm. Ahogy kiléptem az udvarra megláttam egy lányt aki Castiellel beszélgetett. Barana haja volt és ttkós volt a keze. Egy kicsit fura külseje volt. Nem akartam nagyon megbámulni őt ezért csak bementem az öltözőbe és a bent lévő csajoktól megkérdeztem hogy ki az a lány az udvaron.
- Lányok, ki az a furi csaj aki Castiellel beszélget?
Erre mindenki izgatottan nézett rám.
- Te nem is tudod? -kérdezte Iris
- Nem.
- Akkor mond el neki Iris! -szólt közbe halkan Viola
- Képzeld Ella, az a furi csajszi Castiel exe. Régen együtt jártak de azután a csaj megcsalta Castielt, és lelépett. Egyszerűen átiratkozott egy másik suliba. És msot úgy tűnik vissza akarja magát könyörögni.
- Ah, igen?
- Sajnos. -szólalt meg Viola
- Mert? Castiel igenis megérdmli azokat amiket most kap. Mert tegnap nagy volt az arca.
- Te csak a múltat tudod? -kérdezte idegsen Rosa
- Nem! Nem Rosa, de ami megtörtént az megtörtént! És ami tegnap volt az egy kicsit durva. -kiabáltam Rosaval
- Megbocsátani sem tudsz!
- De tudok! Csak éppen annak aki megérdemli! Nem úgy mint te!
- Hah, és még Castiel a gonosz... -mormogott az orra alá Rosa
- Hé csajok, nyugi! -szólt közbe Iris
Erre Rosa idegesen kirohant az öltözőből. Nem tudom hogy mire készül, de nem ajálom neki a bosszút. Mert én még azt is képes vagyok visszaadni. Halál komolyan, képes vagyom rá. Miután átöltöztem kimentem az udvarra és leültem a padra. Odajött hozzám az a furi csaj.
- Te jóba vagy Castiellel?
- Nem. -mondtam tömören és határozottan
- Nem? Azért még bemutatkozom neked. A nevem Deborah. És te?
- Ella.
- Ilyen nevet sem halottam még....
- Akkor helyesbítek, szólíts Ellának! -mondtam idegesen
- Nos, most hogy ismerjük egymást segíthetnél nekem. Egy nagyon fontos ügyről van szó.
Ebben a pillanatban nem volt kedvem semmihez, pláne nem akartam segíteni senkinek sem. És hogy jelenti ki azt hogy ismerjük egymást ha még a teljes nevemet sem tudja? Tényleg fura csaj.
- Attól függ hoyg miben.
- Újra össze akarok jönni Castiellel. De nekem sajnos nem hiszi el hogy megváltoztam.
- Nekem sem fogja.
- Ezt vegyem nem-nek?! -kérdezte fenyegetően Deborah
- Igen.
- Ezt még megkeserülöd! Aki ellenem van azzal nem kegyelmezek!
- Menj innen! Amég szépen mondom mert én sem vagyok ám egy szent. -mondtam dühösen
Azzal Deborah elrohant. Később, mikor véget ért a tesi, bementem az osztályterembe és mindnki röhögni kezdett. Nagyon meglepődtem hogy mi a bajuk de azután megláttam egy plakátot amin az arcképem volt bajusszal és egy ilyen felirattal: Én nem vagyok DÖK-ös, én TÖK-ös vagyok! Hirtelen azthittem felrobbanok. Az egész suli rajtam röhögött, még a barátnőim is. Csak Nataniel állt melettem. Mikor végre vége volt ennek a borzalmas sulinak észrevettem, hogy péntek van. Ledőltem az ágyamra és elkezdtem sírni. Telfonon beszélgettem délután Nataniellel, de ős em tudott megnyugtatni. Egyszercsak a bánatom közepedte kopogtattak a szobaajtómon.
Én mikor beengedtem azt a valakit nagyon meglepődtem mert a régi barátnőm volt az, Aby...