16. fejezet Össze-vissza kapcsolatok
Nem értem ezt az egészet! Mi ütött Lysanderbe? Én eztn nem értem, eddig...eddig....csak ő köszönt nekem. Csak ő. De én nem is akartam eljönni erre a bulira mert ki nem állhatom, csak kedvességből jöttem és ő így kihasználta ezt a helyzetet. De mondjuk őt is meg lehet érteni. De hát akkor is! Ráadásul itt van Nataniel. Ez az egész olyan zavaros.
- Mit képzelsz? -ordított Nataniel
Én hirtelen ellöktem magamtól Lysandert. Nem akartam a közelébe lenni. Oda siettem Natanielhez.
- Mit keresel itt? -kérdezte elég szomorúan Lysander
Nataniel arcán látni lehetett a dühöt. Azt amit én rajta még sosem láttam. Nagyon rossz volt.
- Mit keresek itt? Mert ha nem jöttem volna lenyúlod Ellát? Ez volt a terved mi?!
- És ha igen? Bevállt volna.
Nataniel zavarosan rám nézett és én alig észrevehető bólogatással jeleztem hogy ezt csak ő képzeli.
- Ella engem szeret. Fogd fel. -Nataniel kicsit nyugodtabban mondta ezt mint az előbb
- Nem akarod ezt tőle is megkérdezni? Lehet hogy ő máshogy gondolja.
Erre a mondatra mindkét fiú közelebb lépett hozzám, és rám néztek. Én csak kétségbeesetten néztem Natanielt. Majd odafordultam Lysanderhez.
- Lysander, te egy helyes pasi vagy, de nem hozzám való. Sajnálom. -mondtam
- Akkor ezt a lúzert választod helyettem?! -kérdezte Lysander felháborodottan
Nem értettem miért nm megy l vagy ilyesmi, hisz megérthetné hogy én őt nem szeretem és kész. Nem értem mit klll ezen annyit pattogni. Amúgy is, ha előbb elmondja lehet hogy nem ez lett volna a véleménym. Mondjuk, de akkor is ezt mondtam volna. Amint megérkeztem és megláttam Natanielt rgtön éreztem hogy itt lesz valami. Szóval szerintem neki is könnyebb lesz ha beletörődik.
- Hm, lúzer? Majd megmutatom én neked hogy ki a lúzer! -Natanielen már megint láttam hogy dühös
- Jaj de délek. Azt hiszed egy olyan nyomi mint te ellenem győzhet?
Nataniel ökölbe szorította a kezét. Ez nekem nagyon úgy tűnt hogy nem akar elmenni hanem inkább ki akarja próbálni Lysander állítását. Dehát Nataniel nem egy verekedős. És igazából én is bevallom hogy nincs esélye.
- Próbáljuk ki. -mondta Nataniel
Azzal a lendülettel nekiindult Lysander felé. Erre Lysander csak gúnyosan kezdett el vigyorogni. Nataniel erre még közelebb ment Lysanderhez. Én megfogtam Natniel kezét és nem engedtem tovább. Nataniel erre hátrafordult és rámnézett. A szemében azt a látható idegességet láttam, mint még soha. Én nem akaraom hogy miattam kiforduljon magából.
- Miért? -kérdezte suttogva
- Te nem ilyen vagy.
Nataniel erre hátrafordult és Lysanderre nézett, hát elég csúnyán. Azután elindult a kapu felé és én követtem őt. Mikor kiértünk az utcára Natniel felém fordult és mélyen a szemembe nézett.
- Komolyan?
- Mit?
- Hát hogy ő nem jelent neked semmit.
- Teljesen biztos és igen. Ő nem jelent nekem még egy barátot sem. Mostmár csak.....csak......
Be akartam fejezni a mondatot de nem ment. Én nem bírom azt mondani ezek után hogy a barátom, d azt sem hogy az ellenségem. Hisz ha ő így érez én nem tudom azt mondani ( bármilyen igaz is ) hogy az ellenségem. Még a háta mögött sem tudnám megbántani. Nataniel csak furán nézett rám.
- Csak?
- Csak nem tudom. Ő nekem idegen. És ennyi.
- Biztos? Mert nem az látszik. -Nataniel idegesen nézett rám
- Biztos. Tudom hogy mit érzek. És elmondanám mégegyszer hogy iránta semmit nem. -mondtam
- Ella, nekem megmondhatod ha...ha.. őt választod. -mondta szomorúan Nataniel
Ekkor az én arcomon is megjelenet egy kifejezés. Ami azt jelentette hogy: hidd már el hogy szeretlek! És hogy őszinte legyek egy kicsit furcsa volt hogy Nataniel nem bízik meg bennem. Azért ő is bevallhatná hogy nem vagyok egy nyafogós típus aki soha nem tudja hogy mit érez. És nem bírtam tovább.
- Nataniel, fogd fel hogy ő nem érdekel! Oké? Nekem csak te számítasz de ha te ezt nem tudod felfogni akkor hiába jöttünk úrja össze. -kiabáltam
- Tudod csak azért vagyok féltékeny mert nem akarlak elvszíteni. Tudod?
- Tudom. -jelentettem ki durcásan
- Akkor? Mi a bajod?
- Semmi.
- Mehetünk? -kérdezte Nataniel kicsit mérgesen
- Mehetünk.
Elindultunk hazafelé. Az út közben hozzám se szólt, de én sem hozzá. Csak némán ballagtunk hazafelé. Elég kínos volt és a szívem mélyén fájt. Nem értettem ezt az egészet. Mikor hazaértünk majdnem bementem a kapun ő meg mnt tovább amikor rájöttem hogy nem hagyhatjuk annyiban ezt a dolgot. Nem. De mielőtt szóltam volna hogy várjon, magátol megfordult és visszasietett hozzám.
- Ella, várj. Nem hagyhatjuk ennyiben. Én.. én bocsánatot kérek. Igazad volt túlpörögtem ezt az egészet. Sajnálom. -mondta bűnbánóan
- Nem, nekem nem volt igazam. Te ne haragudj.
- Akkor minden oké. Én is sajnálom és te is. Egyikünknek sem volt igaza. Na de most mennem kell haza. Szia Ella.
- Szia. Jó éjszakát!
Bementem a házba. Mikor beértem a nappaliban ült apu és anyu. Melody szülei a konyhában voltak ahonnan egész jó illatok száltak. Melody a szobájában ült és telefonált az eggyik barátnőjével. Mikor meghallotta hogy megjöttem, gyorsan beszaladt a szobámba hozzám. Leült az ágyra.
- Na, és, milyen volt? -kérdezte
- Hát, nem volt rossz. -mondtam egykedvűen
- Igen? Mi történt? -kérdezte érdeklődve Melody
- Semmi. Tényleg semmi.
- Na, kérlek, nem mondom el senkinek. -izgatott mosolygással mondta
- Na jó. Lysander meg akart csókolni, de nem engedtem.
- Komolyan? Miért nem? Hisz Lysander nagyon helyes pasi. -mondta ábrándozva Melody
- Huh, csak nem tetszik? -kérdeztem
- Á, nem. Nekem van fiúm. Vagyis, csak volt.
- Igen? Ki? -kérdeztem gyanúsan Melodyt
- Hát...mindegy. Már mindegy. Azóta már volt egy valaki. De az csak volt.
- Na, ki vele hogy ki volt az úgymond volt előtt. -mondtam
- Nataniel. De vele az érkzésed előtt szakítottam és azóta ugyanúgy barátok vagyunk.
- Igen? Ezt nem is tudtam. És Nataniel sem mondta. -mondtam zavarodotan
- Azért nem mondtuk el mert nm fontos. Na de most inkább megyek is aludni. Jó éjt Ella!
Melody gyorsaan átviharzott a szobájába. Túl gyorsan. Leht hogy még mindig szereti? Nem tudom, csak azt, hogy fel kell őt hívnom itt és most. Odamentem a telefonomhoz és felhívtam Natanielt. Szinte azonal felvette.
- Szia Ella. -mondta álmosan Nataniel
- Szia Nataniel. Tudod nem húznám az időt hanm gyorsan belevágok.
- Halljuk.
- Miért nem montad el hogy előttem jártál Melodyval. -mondtam a telefonon keresztül
- Azért mert nem fontos.
- Ez nekem nem elég. Ugye tudod?
- Tudom. De miért nem?
- Nataniel fogy a pénz a tellómról szóval kérlek gyere el hozzánk. Na vavárlak puszi.
- Várj Ella! -szólt a telefonba meglepődve Nataiel
- Mi az?
- Nincs egy kicsit késő ehez? -kérdezte Nataniel
- Még csak tíz óra múlt.
- Igen Ella, tíz óra múlt negyven perce. -mondta még mindig csodálkozva Nataniel
- És? Tudod amíg itt nyafogsz addig már el is indulhattál volna. -mondatam okoskodóan
- Hajj, de...
Belevágtam Nataniel szavába.
- Gyere már!
- Jól van, tíz perc.
Le is raktam a telefont ahogy Nataniel kijelentette hogy mikor jön. Elkezdtem megágyazni, mive még az sem volt kész. Nem tudtam mit is fogok tőle hallani. De amúgy még le is kéne zuhanyoznom szóval megyek is. Bemntem a fürdőszobába és gyorsan megcsináltam mindent. Egyszercsak kinyílt az ablakom és bejött rajta Nataniel.
- Huh, huh, megjöttem. -mondta lihegve Nataniel
- Oké. Akkor foglalj helyet és mondd meg hogy mi volt az oka hogy nem mondtátok el nekem ezt az egészt.
- Ajj, Ella muszáj ezt? -kérdezte Nataniel nyűgösen
- Igen. Muszáj.
Natanielen láttam hogy nem tudja mit mondjon és azt sem hogy hogy mondja.
- Hát tudod azért nem mert...
Félbeszakítottam Nataniel dadogását.
- Az igazat mondd. Semmi mást. -mondtam
- Azért nem mondtuk el mert miattad történt.
Erre a válaszra nem számítottam......