1. fejezet Költözünk
Már a kocsiban ülünk. Nem nagyon szeretnék elindulni, de sajnos már eladtuk a házat és vettünk másikat, csak éppen egy másik városban. A barátnőimtől is el keltt válnom. Ez szörnyű. A mi giminkben utáltják és szekálják az újjakat. Remélem az új gimim nem lesz ilyen undok. De ha igen egyszer úgyis megunják. Nagyon félek. Mi lesz velem a barátaim nélkül? Ők fognak a legyjobban hiányozni. Hirtelen kinyílt a kocsi ajtaja és beszállt apu. Beindította a motort és elindultunk. Az út kb. 3 órás volt de végül megérkeztünk az unokatestvéremékhez mert ideiglenesn ott fogunk lakni. Amint kiszálltunk a kocsiból a nyakamba ugrott Melody, az unokahúgom. Ugyan csak egy évvel vagyok nála idősebb, de képzelem úgy bevolt sózva, mint egy ovodás hogy végre jövünk.
- Jajj, de vártalak már titeket! Úgy hiányoztál! - ölelt meg Melody
- Nekem is nagyon hiányoztál.
Csak 5 perc után engedtt el, addig anyuék és kersztanyuék bementek beszélgetni. Utánuk mentünk mi is. Mikor beértünk megdicsértek hogy milyen szép és nagy vagyok. Utána felmentünk Melody szobájába, és ott elkezdtünk beszélni:
- Na és izgulsz már? -kérdezte izgatottan
- Miért is kéne izgulnom?
- Egy osztályba fogunk járni.
- Ja tényleg, bocsi. -mondtam kicsit meglepődötten
- Á semmi baj. Nem tudhattad.
Hát nem is tudtam. Úgy tűnik nagyon izgaott. Csengettek.
- Oh mindjárt jövök csak kinyitom. -azzal a lendülettel ahogy mondta le is szaladt a lépcsőn.
Kb. 2 perc múlva vissza is jött egy szőke fiúval. Nagyon meglepődtem, egész cuki. Melody látszólag már várta.
- Ohm, Ella ő itt Nataniel, ő is az osztálytársunk. Nataniel ő itt Ella az unakatestvérem.
- Nagyon örülök Ella. - mondta
- Én is nagyon örülök Nataniel. -kicsit elpirultam
Melody zavarba jött. Majd lement és fölhozta a táskáját. Nagyon szép zöld Nike táskája volt. Biztos hogy az összes cucca belefért. Nagyon nagy táska volt. Úgy láttam Natanielnél is van egy sokkal kisebb iskolatáska ami kék volt. A márkáját ugyan nem tudom, de ez sem volt valami régi példány. Sőt, inkább úgy nézett ki mintha tegnap vette volna.
- Nagyon szép az új táskád. -dicsérte az új táskát
- Oh köszi, tegnap vettem.
- Tényleg jó. -szóltam közbe én is
- Kösz. Na Melody akkor ma úgy néz ki nem tanulunk.
Melody feje elvörösödött. Nem tudom hogy a dühtől vagy nem de utána egyész csúnyán nézet rám. De akárhogyis akart engem a szemével elküldeni én nem akartam kimenni csak azért, hogy ők tanuljanak. Tanuljanak máskor! Én szerettem volna megismerni az osztálytársamat.
- Nem, akkor most nem tudunk tanulni. -mondta idegesen Melody.
- Minden rendben?
- Igen, persze.
- Na hát ha nem tanulunk akkor én szerintem megyek is. Holnap találkozunk! Sziasztok! -köszönt el Nataniel.
- Várj majd én kikísérlek! -mondtam Natanielnel.
- Rendben, köszi.
Elindultunk lefelé, majd Melody is utánunk akart jönni de én visszaküldtem. Látszott rajta hogy dühös rám. Kikísértem Natanielt majd visszamentem a szobába.
- Nem kellet volna kikísérned, én is szívesen megtettem volna.
- Már mindegy. Amúgy sem volt olyan fárasztó hogy ne tudjam megtenni.
- Aha, persze. -szomorkodott Melody
Én utána bementem a szobámba és kipakoltam. A vacsora járt az eszembem mert már éhes voltam mikor végre fölszóltak hogy kész van. Vacsora közben az útról beszéltünk, arról hogy milyen fárasztó volt. Majd megfürödtem, hajatmostam, fogatmostam és mentem aludni. De nem jött álom a szememre, ezért a telefonomon cseteltem barátnőmmel:
- Na milyen volt az út?
- Köszi jó volt: )
- Aha. És más volt még a jó utazáson kívül?
- Az eggyik osztálytársam, fiú osztálytársam nagyon cuki: )
- Ú hogy hívják: )
- Nataniel
- Az jó
- És ott mi újság?
- Dake elhívott randizni!!!!!!!!!!!!!!!!:)
- Az szupi majd holnap beszélünk még ok?
- Aha
- : ) szia -mosolyogtam a gépen keresztül
- Szia
Azután kikapcsoltam a FaceBook-ot, mert már hulla fáradt voltam. Aludtam.
Reggel furcsa módon kipihenten ébredtem........