18. fejezet Félreértések sorozata
Csak ültem és Melodyt néztem. Nem értettem ezt az egészet. Miért mond ilyen hülyeségeket? Vagy lehet hogy nem is olyan nagy benne a hazugság? Melody lehet hogy csak kitalálja ezt az egészet hogy bosszantson, de lehet hogy kitört belőle az igazság? Remélem ez csak egy félreértés. De ha kiderül hogy csak kamuzott akkor azt nem ússza meg szárazon. De mi van akkor, ha Nataniel tényleg úgy érez iránta mint régen, és ki is mutatja? Én akkor nem tudom mit fogok csinálni, de az biztos hogy valakinek fájni fog. De amúgy félreértés ne essék én nem...nem..Mi vagyok? Én most komolyan gondoltam azt hogy megütök valakit? Jajj, csak az kéne még hogy a gonosz sellős énem is belezavarjon a már így is kusza dolgokba. Tényleg kezdek megváltozni, pont úgy, ahogy azt a mitoszok említik. Na de most térjünk vissza az érzések zivatarából a valóságba. Melody egy kis idő után felállt és gúnyos mosollyal azt mondta:
- Na erre gondoltam hogy nem tudsz majd mit mondani.
- De igen, tudok. -mondtam teljes semlegességgel
- Mit? Azt hogy igaz. És azt hogy egy diliházba való senki vagyok?
- Nem.
- Akkor? Mi hagyja elmegint azt a csúny szádat? -kérdezte gúnyosan Melody
- Hazudsz. -mondtam teljes ürsséggel
- Haha, szép álom drága, de ez a valóság. És meguntam hogy mindenki eltapos. Mostantól a kezembe veszem az irányítást. És soha többé nem fogom hagyni magam. Soha.
Erre a mondatra csak még idegesebb lettem. Hogy tehet ilyet valaki. Még aki a kezébe is veszi az irányítást, az sem ilyen durva mint, most Melody. Nagyot csalódtam benne. Én azt hittem hogy mi jól kijövünk egymással, de most kiderült, hogy nem. Egyáltalán nem. De ha neki baja volt velem akkor azt mért nem modta? Most arra várt hogy vegyem észre az ő bajait és oldjam is meg? Nagyon nem jó ez a logikai menet de a többi még rosszabb.
- Melody, te inkább ne vedd a kezdbe a dolgokat mert teljesen kifordulsz magadból. -mondtam segítőkészen
- Még te beszélsz?! -csattant fel Melody
Ezt én már nem tűröm tovább. Most aztán biztos le lesz oltva ha én megszólalok. Már tényleg idegtépő ez a hiszti. És ha azt hiszi hogy el tudja tőlem venni Natanielt akkor nagyon kell pedáloznia mert olyan könnyen nem adom. Sőt, egyáltalán nem adom.
- Igen Melody, én beszélek. És tudod mit mondok? Azt hogy egy utolsó hülye liba vagy és ki nem állhatlak! És amúgy meg, Nataniel engem szeret szóval lecsúsztál róla kisanyám. -mondtam fenyegetően
- Engem szeret még mindig! Én tudom és érzem is. Te őt nem ismerd csak én. Így egyértelmű a szíve választottja. -vágott vissza Melody
Ez már tényleg több volt a soknál. Én ezt a kis.....kis.....á nem. Inkább nem süllyedek le az ő szintjére. Nem éri meg olyan mélyre jutni mint ő. Hisz biztos kamu az egész. Szerettem volna ezt őszintén gondolni, de nem ment. Melody éppen megint valami hülye beszólást akart mondani, de én megfogtam a haját és kiráncigáltam őt az ajtóm elé. Becsuktam az ajtót és Melody majdnem visszajött, de én csak rácsuktam az ajtót és halottam egy dübbenést. Hát igen, Melody seggre esett. Ezek után már nem próbálkozott többet.Én csak idegesen nyúltam a telefonhoz, de egyszercsak megálltam. Nem tudtam gogy miért de én személyesen akartam vele ezt megvitatni.
Lassan, de eltelt az a másik két nap is és Natanielék hazajöttek. Már nagyon vártam, mert egy az hogy hiányzott, másrészről pedig tisztázni akartam ezt az egészet egyszer, s mindenkorra. Áthívtam hozzánk Natanielt, aki nem olyan soká már jött is. Először nem tudtam hogy kezdjek bele, de a szavak csak jöttek maguktól.
- Nataniel, én olyanokat hallottam hogy te még mindig szereted Melodyt és hogy úgy is viselkedsz vele. -mondtam szorongva
- Mi? Ez mit akar jelenteni? Ez egy nagy félreértés. -mentegetőzött Nataniel
- Te tényleg ezt gondolod?
- Hát igen. És amúgy ezt meg ki mondta neked? -kérdezte gyanúsan Nataniel
- Melody. Azzal fenyegtőzött velem hogy elvesz téged. És hogy te csak őt szereted.
Erre a mondatra nem bírtam tovább, sírva fakadtam. Nem tudtam felfogni hogyha igaz és Melody kell neki. Ez már nekem sok volt. Ráadásul a sellős ügyem tegnap csak még jobban romlott. Ültem a száraz frissen húzott ágyamon és egyszercsak átváltoztam. Nagyon bizar vol, de szerencsémre csak egy tíz percig tartott. Úgyhogy már ezért is sírtam. Meg mindenért ami az elmúlt két napban történt. Nataniel csak közelebb húzódott hozzám és megfogta a kezem.
- Ezért ne sírj. Én Melodyt nem szeretem és erre bizonyítékom az hogy már majdnem két hete csak a DÖK-ös feladatok miatt beszélek vele. -mondta nyugtatóan Nataniel
- Komolyan? -kérdeztem
- Teljesen komolyan.
Akkor ez már biztos hogy Melody holnaptól minden nap kopaszodási problémákkal fog küzdeni. Ugyanis megkopasztom az a hülye hazudós tyúkot. De még az is megeshet hogy kiteszik a DÖK-ös diákok közül, hisz oda csak olyan diákok valók akik nam hazudnak és becsületesek, na meg szorgalmasak. De ezért biztos hogy kapni fog így vagy úgy. Nataniel ezek után mesélt az apja munkájáról. Kiderült hogy könyelő. Azért mentek el egy másik városba mert az apjának ott akadt egy fontos ügyfele és mivel már régen kirándultak, mentek mind. Egy kicsit furcsa volt ez a beszámoló már azért is mert nem nagyon tudtam koncentrálni. Végig az járt a fejemben amit Melody mondott. Nataniel egyszercsak abbahagyta és én nem is figyeltem csak annyit mondtam hogy:
- Aham, értem. Akkor jó.... -mondtam elgondolkozva
- Ella! -szólt egy kicsit hangosabban Nataniel
- Tessék?
- Figyelsz? -kérdezte sértődötten Nataniel
- Ja igen...vagyis nem. Ne haragudj de nekem ez egy kicsit sok. Nem tudom hogy most minek is higgyek.
- Nem tudod? Nem bízol meg bennem? Hát ez szép Ella. -mondta dühösen Nataniel
- Hát Nataniel, már nem azért de a bizalomról vitatkozhatnánk. Mert tujuk hogy a múltkor is ki akadt ki a nagy semmin. -vágtam vissza
- Ella, a hülye pletyka és a valóság között igen sok különbség van! -kiabált Nataniel
Én ezt a hangnemet már nem űröm tovább! Ha ő ordít, akkor én is fogok.
- Nataniel fogd már fel hogy te azt láttad hogy nem volt ott semmi, de én halottam és a hátam mögötti dolgok általában így szoktak kiderülni!
- Na de Ella! Ha egyszer nem történt semmi a hátad mögött. -Nataniel kicsit lehiggadt
Én is ezt mondanám. És Nataniel nem hagy nekem egy csepp gondolkodási időt sem. Ez így nem fer. Hisz ha én csinátam volna ilyet, ami vagy megtörtént vagy nem, ezt mondtam volna. Ilyen esetben a tagadás mindkét eset melett áll.
- Nem érted meg végre hogy nekemidőt kellene hagyni hogy biztosan megnygodjak. De te nem érzed át ezt. Nem...
- Most komolyan ezen veszünk össze? Azt hiszed hogy nem érzem át?! -Natniel hangos és ideges stílusa megint visszatért
- Magam sem tudom. -mondtam bizonytalanul
Idegileg most teljesen tönkrementem. Mostmár értem miért mondják azt a lányokra ogy még maguk sem tudják eldönteni az érzéseiket. És most én is ilyen vagyok. Ez olyan érethetetlen. Natnielnek sosem volt még barátnője? Hisz ha enyire nem érti ezeket a dolgokat. De ze nekem kicsit már túllépte a határt. Nagyon felidegesített.
- Akkor most én is mondhattam volna hogy nem tudod mit érzel Lysander iránt. -mondta idegesen Nataniel
- Te...te..te rohadék!!!!! Takarodj innen!!!!! -kiabáltam
Nataniel felállt és kiment az ajtón. Én csak ledőltem az ágyamra és sírni kezdtem. Én nem tudom hogy ezt a gonosz énem vagy önmagam mondtam, de nagyon fájt. De most sajnos ezzel az egy mondattal elküldtem őt. edig mennyire hiányzott. Megfolytott a gondolat hogy ezeket az érzéseket nem tudtam senkinek elmondani ezért, felhívtam Rosat hogy jöjjön át. Ő azonnal indult is. Mikor átjött elmondtam neki minden az elejétől a végéig. Ő csak próbált nyugtatni de nem nagyon jött neki össze. Késő este ment haza és én amint kiment az ajtón elaludtam. Másnap nagyon nehezen keltem ki az ágyból, és még nehezebben indultam el mert, nagyon nem tudtam hogy mit is fogok csinálni ha meglátom Natnielt. Az első órám után csak céltalanul bojongtam a folyosón és egy kicsit ki is mentem az udvarra és meghalottam egy hangot a kertész klub felől. Nataniel és Melody álltak ott. Én egy kicsit közelebb mentem és megálltam a fal melett. Hallgatózni kezdtem.
- Figyelj csak Melody, én nem értem mirt hazud....
Melody félbeszakította Nataniel mondatát.
- Nem. Most csak arra válaszolj hogy újra összejövünk.
- Nem. -mondta Nataniel
Én erre nem tudtam mit tenni, egy ilyen hülyeség kamu miatt dobtam ki Natnielt...