22. fejezet Családi vacsora
Szerintem nem csak mi lepődtünk meg nagyon. A szülei arcán borzalmas idegesség uralkodott. Nataniel valami kifogást akart mondani erre az ügyre de az anyukája legyintett egyet a kezével és odébblökve engem, bement az ajtón és utána az apja. Levették a kabátjukat és kérdőn néztek Natanielre és rám. Nataniel nem nagyon mert megszólalni szégyenében, a szülei meg azt várták hogy mi beszéljünk. Ezért én egy kicsit félénken és a lehető legkedvesebben kezdtem beszélni ami nem nagyon tetszett nekik.
- Szóval....akkor.... én megyek is. Viszlát! -mondtam sietősen
- Várj! Ha már itt vagy, akkor maradj egy kicsit. -mondta lekezelően Nataniel anyukája
- De én sietek.
- Maradj! Kérlek.... -mondta idegesen Nataniel apja
- Hát...jó. Maradok.
A mondatom után ijedten néztem Natanielre és ő csak alig észrevehetően mozgatta a fejét jobbra és balra azt jelezve hogy nem tud mit tenni. Nagyon megijedtem mert nem tudtam hogy csak egy tíz percet kell itt időznöm vagy akár egy órát. Nataniel anyukája beküldött minket a szobába és azt mondta hogy megcsinálja a vacsorát. Mi engedelmesen bementünk a szobába és Nataniel gyorsan leült egy székre és kínosan kezdte el mondani:
- Anyu jól főz. És ma a vacsi nem más mint egy kis főzelék. Borsó. Szereted?
Erre nit mondjak?! Egyszerűen utálok minden főzeléket az egész világon! Ki nem állhatom! Még a gonolatától is rosszul vagyok annyira utálom. De ha most azt mondom hogy nem a szívem csücske ez a kaja akkor csak még kínosabban érezné magát, és meglehetősen én is. Ezért egy egyszerű igen is megteszi. Remélem vagyok elég jó színész az igen szó hihető kimondásához.
- Hm, a főzelék az jó. Igen, szeretem.
- Huh, akkor jó. -úgy látom Nataniel megkönyebbült
- És amúgy szerinted mit fog szólni hozzám Amber? -kérdeztem izgulva
- Nem tudom, de szerintem nem lesz nagyon rossz veled. És ha mégis az lenne akkor anyuék biztos hogy leállítanák őt.
- Akkor jó. És egyébként hogy szólíthatom a szüleidet Nataniel?
- Ohm...hát szerintem Jeny és George.
Jeny és George? Így hívják Nataniel szüleit? Én azt hittem hogy simán Mr. és Msr. Green. De ha ők azt szeretik ha tegezik őket akkor én azzal nem is vitatkozom. Őszintén nagyon izgultam és féltem attól hogy nagyon rosszul sikerül ez az este, ráadásul Rosa jön hozzám fél kilencre. De addigra biztos nem leszek otthon amiből lehet hogy hiszti lesz megy ilyenek. De most nem ez a legnagyobb problémám. Nataniel erre megint megszólalt de most kicsit mosolygósan.
- Ella, most nagyon rossz kedvem van.
- Ezzel nem vagy egyedül de én ha nekem rossz kedvem van akkor nem vigyorgok mint a vadalma.
- Hát pont ez az. Én sem vigyorgok. -mondta már majdnem nevetve Nataniel
- Látom....
- Ella, a jó kedv érdekében előadnád nekem megint azt a táncot?
Erre a mondatra Nataniel szabályosan röhögött. Ennyire rémes lett volna? Nem baj. Én csak mosolygósan felálltam és megtekertem a csípőm és lefeküdtem az ágyra. Már nagyon fártadt voltam és olyan jó volt lefeküdni és pihenni. Azután Nataniel is felállt és nevetve szólalt meg.
- Nem ilyenre gondoltam, de mostmár ezt várom el.
- Azután beleér a kezed a bilibe és felébredsz. -mondta álmosan
A beszólásom után Nataniel mellém feküdt az ágyon és miközben átölelt azt montda:
- Ha ez egy álom én sosem akarok felébredni. -mondta és megcsókolt
Én csak mosolyogtam egyet, és elaludtam, de velem együtt Nataniel is. Ketten szunyókáltunk kb egy fél órát miután Amber dühösen rontott be a szobába és hangosan rikácsolni kezdett.
- Nem igaz hogy nem kopsz le te kis liba!
Nataniel álmosan felült az ágyon és lekezelően szólt Amberhez.
- Még valamit?
- Ch, kész a vacsora. Gyertek enni!
Majd dühösen kiment a szobából és én is felültem az ágyon. Gyorsan rendberaktam a hajam és Nataniellel kimentünk a konyhába ahonnan a borzalmas főzelék szaga áradt ki. Leültem egy székre és Amber nyivákolni kezdett. Állítólag a székére ültem és ez valóban igaz volt mert Jeny is csúnyán nézett rám. Ezért átültem egy másik székre ami szerencsére a vendégeké volt. Natanil anyukája flszolgálta a főzeléket. Én csak eszgettem belőle ami Jeninek is feltűnt. Nagyon izgultam hogy meg fogja e kérdzni hogy ízlik és sajnos nem alaptalanul.
- Mi a baj....ööö.....hogy is hívnak?
- Ella.
- Ohm, ign, Ella. Talán nem ízlik a főzelék? -kérdezte sértődötten Jeny
- De Jeny, nagyon finom csak most nm igazán vagyok éhes.
- Akkor jó. Amúgy nem mondtam hogy tegezhetsz. Szóval kérlek szólíts Msr. Green-nek. Jó? Köszönöm.
- Rendben, sajnálom.
Nataniel apukája meg akarta törni ezt a kínos helyzetet ezért elég flegmán de megkérdzte hogy milyenk a jegyeim.
- Nos, Ella, te ilyen tanuló vagy?
- Hm, én kitűnő vagyok. És a DÖK-ös diákok közé tartozom.
- Igen? Az jó. És milyen viszonyod a családoddal?
- Jóba vagyok velük.
- Hm, csak jóba? Nem tudod hogy a szülőkkel való viszzonynak tökéletesnek kell lennie? De persze ha ilyen illetlen vagy akkor nem is tudhatod. -szólt Jeny, azaz Msr. Green
- Anyu! Hagyd ezt abba! Ő igen is nagyon jóba van a szüleivel és igen is jól nevelt! -mondta Nataniel az anyjának
- Nyugi fiam! Te ne legyél olyan mint ez! Te a múltkor belemntél a bajba miatta de most nem fogsz! Legyél tisztlttudóbb velem és apáddal.
Ez a szitu nagyon égő volt, főleg szegény Natanielnek aki csak menteni próbált. És be kell hogy valljam hogy az anyja és az apja borzalmasan illetlenek és flegmák. Még sorolhatnám de én ilyen környezetben nm akarok maradni, inkább elmegyek. Amúgy is hányingerem van ettől a rossz borsó főzeléktől. Ezért felálltem az asztaltól és további jó étvágyat kívántam, majd elköszöntem. De ezt Msr. Green nem hagyta annyiban.
- Állj meg! Most szépen leülsz és mgvacsorázunk mint egy család és egy vendég.
- Akarod mondani mint egy család. -szólt közbe Nataniel
-Te szmteln gyerek! Hát erre tanítottalak én téged?!
Erre Nataniel apja is belszólt.
- Ohm, drágám.
- Mi az? -kérdezte idegesen Jeny
Igen, már azért is Jenynek fogom szólítani mert ilyen gonosz és önimádó.
- Nem csak a te tanításod van benne.
Jeny arcán elüralkodott a düh. Már nagyon ideges volt hogy mindenki ellene beszél, ezért kirohant a konyhából és beszaladt a szobábjukba és elkezdett hangosan bőgni. Jajj, hogy oda ne rohanjak! Ez az egész egy nagy hiszti volt. Mr. Green pedig idegesen utána ment és nyugtatni kezdte. Majd Amber is felállt és követte a példát, bement vigysztalni az anyját.
- Anyu! Semmi baj! Ugye ettől még megkapom azt a táskát? -üvöltött nyávova Amber
Nataniellel egymásra néztünk és én bűnbánóan szólaltam meg.
- Ne haragudj.....
- Micsoda? Én ne haragudjak? Ella, nekem kellene bocsánatot kérni tőled.
- De most miattam haragba vagy az anyuddal.
- Nagyon jól esett neki ezeket megmondani. Szóval még meg is köszönöm tőled.
- Oh, hát akkor szívesen.
- Egyébként Ella, tudom hogy nem ízlett a főzelék. -montda vigyorogva Nataniel
- Ennyire látszott?
- Igen de ez nem baj. Nekem sem jött be nagyon. Ezt most nagyon elszúrta. De azért köszi hogy megtted és mégegyszer bocsi anyuék és Amber miatt.
- Semmi gond.
Ezután a mondat után közelebb hajolt hozzám Nataniel és elkezdtünk csókolózni. Nagyon jó volt de nem tartott sokáig mert bejött Amber és azt rikácsolta hogy mosogassunk el és utána elkezdett öklendezni. Én bemutattam neki és ő erre a nyelvét nyújtotta rám. Nagyon megsértődött de ez nem rontotta el a kedvét mert örült annak hogy mi végezzük a piszkos munkát. Nataniellel felosztottuk a feladatokat: ő mosogatott én pedig adtam a koszos edényeket nehogy vizes legyek. Egy ideig unalmasan pakolgattam a koszos edényeket amikor Nataniel gyorsan megfordult és lefröcskölt. Szerencsére csak egy pár cseppet zúdított rám és csak a kardigáánom lett vizes, a bőröm nem. Én erre vigyorogva felkaptam az asztalról a félig megtelt vizes kancsót és Nataniel fejére öntöttem úgy hogy én ne legyek vizes. Ami a gyorsaságom miatt összajött. Amúgy mindig lassú vagyok csak ilyenkor nem.
- Na, kérsz még? Mert önthetek ha igen. -mondtam mosolyogva
Nataniel várt pár másodpercet vigyorogva, majd hirtelen felém lépett és felkapott. Én ficánkoltam hogy engedjen el, de ő a hátsó ajtón a karjaiban kivitt a medencéhez és beledobott. Én természetesen átváltoztam sellővé miközben Nataniel majdnem elesett a nevetéstől. Majd én is nevetni kezdtem. Abban a percben nem érdekelt semmi. Az sem hogy mikor leszek újra ember. Ezután én is vártam pár másodpercet amég abbahagytam a nevetést. Majd Nataniel odahajolt a medencéhez és én odaúsztam hozzá. Nataniel a medence peremén guggolt és meg akart csókolni amikor a nyakkendőjénél fogva berántottam a vízbe. Egy kicsit megijedt azután a felszínre jött és és csak nevetni kezdett. Nagyon viccesek voltunk ott ketten a vízben.
Sajnos az örömünk nem tartott túl sokáig mert Amber két barátnője és persze Amber jelentek meg az ajtónál.....