23. fejezet Rossz társaság
Amber és a batátnői? Ugye ez csak egy vicc? Ez egyszerűen borzalmas és ciki is. Szerencsére nem jöttek oda a medencéhez és Nataniel is eltakart ezért nem láttak meg. Csak gúnyosan néztek rám. Nataniel egy kicsit ideges lehetett, de szerintem az előbb jól érezte magát és ezért nem volt nagyon dühös Amberre. Az eggyik barátnője Ambernek elkezdett nyivákolni.
- Miért van az hogy mi átjövünk a barátnőnkhöz, és ez a rossz liba fogad minket?!
- Hát ezt én sem értem... -mondta gúnyosan a másik csaj
- Lányok, reméle látjátok mit tett az én rendes bátyjámmal ez a hárpia. -mondta Amber
Nataniel csak tűrte a beszélgetést de Amber beszólása már nagyon felidegesítette őt. De ezzel nem volt egyedül mert a csajok csak engem szidtak. Nem tudom hogy ha nem is ismernek akkor miért ítélkeznek felettem.
- Na jó Amber, elég volt. Küld el innen a pincsi kutyáidat és menj utánuk te is. -mondta Nataniel
- Pincsi?! -kérdezte a két lány egyszerre majd a hisztisebbik szólalt meg
- Nat, te nem ilyen vagy! Ő tett téged ilyenné és most figyelmeztetlek hogy vele rosszul jársz. De ha te nem hiszel nekem...
- Nem! És már megmondtam hogy utálom ha Nat-nak szólítanak! -mondta dühösen Nataniel
- Nyugi bátyus. Mi megértünk...többé kevésbé. A szerelem elveszi az ember eszét. Na de ennyire? -kérdzte erőltetetten Amber
Na jó. Itt már én is meguntam a dolgot, ezért nekem is meg kéne szólalnom. De ilyenkor mit is mondjak? Szidjam le őket magam miatt, vagy mert Natanielt idegesítik. Nagyon nehéz ez a helyzet de Nataniel csak megrázta a fejét és a lányokhoz vágta:
- Takarodjatok befele. Még szépen mondom.
Erre az összes hisztérika dühösen tipegve bement. Végre! Ezután Nataniel kiszállt a medencéből és kisgített engem is. Majd szinte egy öt perc múlva visszaváltoztam. Nem kelett sokat várni, de az az öt perc nagyon kínos volt. Eléggé meglepődtem mert Nataniel még szinte sohasem bánt így a tesójával. De ha egyszer ez kelett akkor ez kelett. A kínos csendt én törtem meg mert eszembe jutott Rosa és a találka nálunk. Ezért megkérdeztm Natanieltől hogy mennyi az idő és a válaszától nagyon megijedtem. Azt mondta hogy kilenc múlt. Rosa biztos letépi a fejem. És most az a legjobb hogy ez a legnagyobb gondom. Semmi más. Nataniellel gyalog elindultunk haza. Miközben sétáltunk nem nagyon beszéltünk egymással a beszélgetés miatt. De aztán egy rossz gondolat jutott az eszembe: Mi van ha ő most egy kicsit is hitt Ambernek és a hülye barátnőinek? Azt nem nagyon bírnám ki. De most csak arra szabad gondolni hogy nem! Ez nem történhet meg mert Nataniel sem olyan ostoba. Vagy...nem! Nem olyan! Mikor végre haza értünk Nataniel elbúcsúzott tőlem és lehajtott fejjel sétált vissza. Én mikor bemntem a házba anyu idegesen mondta hogy miért nem jöttem még haza. Mondta azt is hogy Rosa keresett. Én adtam egy gyors magyarázatot mindenre és felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a FaceBook-ot és írtam Rosanak egy üzenetet mert nem volt fent. Az üzenetemben bocsánatot is kértem tőle.
- Szia Rosa! Ne haragudj hogy nem voltam itthon, de nagyon fontos dolgom volt. Holnap mondd el a suliban azt a nagyon fontos dolgot kérlek. Köszi. Mégegyszer bocsi!
És küldés. Remélem reggel majd meglátja. És azért is nagyon imádkozom hogy ne csináljon ebbőlnagyon nagy ügyet. Csak azért félek a hisztijétől mert már eléggé ismerem őt ahoz hogy bátran jelentsem ki: sértődékeny és haragtartó. De már annyira fáradt voltam hogy ezen nem tudtam valami sokat agyalni mert elmentem zuhanyozni és onnan egyenesen az ágyba. Ráadásul fogmosás közben majdnem elaludtam. És nnek az az oka hogy sellőként ülve nehéz úgy mint a zuhanyzás is. De az a lányeg hogy végeztem vele és nagyon nagyot tudtam aludni. Másnap viszont iskola. Nagyon nehezen keltm fel, de legalább nagyjából kialudtam magam. Ma furi módon nem jött Natanaiel hanem helyette Rosa. Nagyon jó kedve volt. Akkor felesleges volt aggódnom miatta. De ami volt az már nincs.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? -kérdezte Rosa frissen
- Ohm, hát jól. Köszi. Te?
- Oh, én csodásan mert ma tudod mi lesz?
- Nem. Mi lesz? Amúgy honnan tudnám? Nem mondtál semmit.
- Jajj, reggel vissza üzentem. Ma Castiellel és Lysanderrel megyünk bandázni! Hát nem szupcsi?
Bandázni? Na ne! És pont velük? Ez nem lehet igaz! Lysanderrel nagyon ciki lesz a helyzet. Castiel meg egyszerűen csak bunkó velem és kész. Nataniel meg nagyon ki lenne bukva ha Lysanderrel lennék együtt. De lehet hogy ő is jöhet vagy jön velünk.
- Ohm, Lysanderrel nem nagyon vagyok kibélülve, de ha jöne velünk Nataniel akkor szívesebben mennék veletek.
- Hát ha csak ennyi kell akkor tőlemjöhet ő is. De am mi a bajod Lys-sel? -kérdezte gyanúsan Rosa
- Hosszú...
- Hát jó, te tudod. Amúgy nem gond hogy most velem jössz mert éppen azért hívtam fel őt. És amúgy azt mondta hogy jön. Szóval nyugi.
Már egyre özelebb értünk a sulihoz és még mindig nem tudtam meg hogy hova és mikor menjek el úgymond bandázni. De mostmár biztos hogy megkérdezem mert a suliban szétválnak útjaink Rosaval. És jó lenne egy kicsit tényleg kikapcsolni délután.
- És Rosa. mikor és hova menjek?
- Ja, délután háromra megyek érted. Jó?
- Nekem jó. -mondtam unottan
Beértünk a suliba. Nataniel amint meglátott odajött hozzám és közölte velem hogy amit Amberék mondtak azt ő csak nagy baromságnak veszi. Ettől nagyon megnyugodtam és mársi jobban telt a nap a suliban mert nem kellett semmin görcsölnöm. Viszont ez atanítási nap szinte sosem akart véget érni. Nagyon hosszúnak tűntek az órák, de végül haza mentem. Otton gyorsan megírtam a házim és átöltöztem a társaságnak méltóan. A végén már tűkön ültem hogy mikor jön végre Rosa, de nem húzta sokáig az időt. Egy parkhoz mentünk ahol ott volt már Lysander, Castiel és Nataniel is. És volt ott egy motor. Fekete, drága és meglehetősen új volt. Castiel a köszönés után a zsebéből elővett egy doboz cigit. Majd rágyújtott. Én azt hittem megfulladok attól a füsttől. Majd a dobozt felém nyútotta.
- Kérsz?
- Még a szagát sem bírom. -toltam el Castiel kezét
- És te? -fordult Nataniel felé
- Nem. Ahm, kösz.
Naatniel kivett egy cigit és rágyújtott. Beleszippantott és elkezdett öklendezni amire mindenki elkezdett nevetni, majd eldobta a cigit. Ezután Castiel midenkitől megkérdezte és nagyon büdös volt mert Rosa is elszívott egyett. Azután Castiel elvitte Rosat a motoron egy körre. Nagyon hangos volt, de gyors is. Egy kicsit összeilettek. Amég motoroztak Lysander és Nataniel csak kínosan néztek egymásra. De nem csak nekik volt ciki a helyzet de nekem is. Lysander egyszercsak felém fordult és megkérdezte.
- Én is tudok motorozni. Elvihetlek egy körre?
- Nem. Köszi. De én nem szeretek motorozni. -mondtam határozottan
- Már próbáltad?
- Nem. De nem is akarok.
- Hát ha ezzel a nyomingerrel jársz akkor nem is fogod kipróbálni soha. De ha gondolod én barátilag is elvihetlek. -mondta Lysander
Nataniel erre közelebb ment Lysanderhez és ökölbe szorította a kezét.
- Én nem ütöttem eddig meg senkit, de ha gondolod lehetsz te az első. -mondta fenyegetően.
Egyszercsak visszaértek Rosaék. Leszálltak a motorról és Lysander megint megkérdezte tőlem:
- Na, baby, biztos nem jössz velem egy körre?
Ez már kiverte a biztosítékot nálam. Mi az hogy babynek nevez?! Ebből elég!
- Nem! És ha megint így szólítasz...
Nem tustam befejezni a mondatot mert Castiel egyszercsak megfogta a derekam és rátett a motorra. Lysander gyorsan ráült és elindult velem. Nagyon megijedtem de nem volt más választásom minthogy átöleljem Lysandert annak érdekében hogy le ne essek. Mentünk egy rövid kört majd mikor visszaértünk csak annyit láttunk hogy Cístiel és Rosa állnak ott, de Nataniel sehol. Leszálltam a motorról és megkérdeztem Castieltől hogy hol van Nataniel.
- Castiel, hol van Nataniel? Haza ment? -kérdeztem aggódva
- Igen. Haza ment bőgni, mint egy kislány. -mondta flegmán Castiel
- Mi? Mit csináltál vele?! -kérdetem üvöltve
- Menj utána és megtudod.
- Hah, megyek is! Amúgy köszi Rosa hogy így kiállsz melettem! Azt hittem barátok vagyunk.
A mondatom után Natanielék fele kezdtem el futni. Mikor odaértem Jeny nyitott ajtót, de be is akarta csukni de én félrelökve őt beszaladtam Naaniel szobájába. Mikor sietősen kinyitottam az ajtót Nataniel az orrához egy zsepit tartva feküdt az ágyon. Én gyorsan odamentem hozzá és aggódva kérdezte:
- Mi történt veled?
Erre Nataniel visszakérdezett orrhangon.
- Mit keresel itt?
- Most nem ez a lényeg, hanem az hogy mit csinált veled Castiel.
- Először én megpofoztam őt, azután ökölell orrba vágot. És én már nem tudtam tovább ott maradni. Sajnálom.
Szóval ez történt. Castiel ezt nem ússza meg szárazon.......