28. fejezet WC-papírt a házra!
Mi? Ez nem lehet igaz! Lysander most tényleg túlzásba vitte a dolgot. Hogy tehetett ilyet? Ez egyszerűen borzalmas és szinte felfoghatatlan. Én ezt nem akarom elhinni. Azt értettem hogy Lysander nem csípi Natanielt, és hogy ez van fordítva is, de ezt tényleg nem is képzeltem volna! Nataniel mindig miattam kapja a sok bajt. Nagyon fáj hogy ez van. De Natanielenek meg még jobban. Az ütés után az üveg széttört és Nataniel a csuklójához kapott.
- Aztah, huh! Ezt még.... -mondta dühösen Natnaniel
- Jesszusom jól vagy? -kérdeztem aggódva
- Hát úgy néz ki?
- Nem. Istenem mit tegyünk? -kérdezett bele Rosa szintén aggodalmasan
- Hívjatok már egy orvost vagy ilyesmi! -mondta idegesen és sürgetően Castiel
- Ez jó ötlet. De nincs autónk amivel elvihetnénk az orvoshoz.
- Ide nem tudtok hívni? -kérdezte Nataniel miközben a csuklóját fogta
- Nem hiszem. -szóltam bele
Közben Lysander csak puffogott magában valamit. Tiszta ideg volt ő is. De nehogy neki álljon már feljebb! Ő bántotta Natanielt szóval legyen is rossz kedve. Én mondtam a többieknek hogy szedelőzködjenek. Addig amég ők cuccoltak én kihívtam Lysandert a teraszra. Ő elővett egy cigit és rágyújtott, közben lesütött fejjel kérdezte:
- Ha le akarod szedni a fejem hát itt van. -mondta tömören
- Nem. Csak azt szeretném megtudni hogy miért csináltad ezt az egészet? -kérdeztem szomorúan és eg yben egy kicsit sürgetően is mert a többiek már majdnem készen voltak
- Már elmondtam egyszer. Azért mert szeretlek. -állt föl Lysander és megfogta a kezem
- De én meg nem. -elvettem a kezem és besétáltam segíteni a többieknek
Gyorsan felvettük a cipőnket és a kabátunkat, majd elindultunk. Az utca sötét volt és nagyon senki sem figyelte hogy merre is megyünk. Lysander is jött velünk. De mindenki vigasztalta Natanielt csak ő egyedül nem. Lesütött fejjel ballagott melettünk és nem szólt egy szót sem. Szerintem megbánta a dolgot. De az sem biztos hogy van lelkiismerete. Én nem ismerem őt annyira. Csak azt tudom róla hogy amit akar azért küzd. De most ez nem szerencsés. Legalábbis nekem nem. Nataniel csak nyöszörgött. Fájt az ami neki is. Mikor végre odaértünk az orvosi rendelőhöz a lépcsőn Nataniel összesett. Mindenki nagyon megijedt. Castiel viszont csak gyorsan felkapta és vitte. Én gyorsan benyitottam az orvoshoz aki idegesen küldött vissza.
- Kisasszony, mi az hogy csak így beront!? Kopogni is illene! Most szépen menjen ki és jöjjön be úgy hogy kopog. -mondta a doktorúr
- Ember! A barátom elájult és maga visszküldene?! -kérdeztem szinte ordítva és dühösen
Közben Castiel letette Natanielt az ágyra. A doktor lassan odasétált hozzá és a csuklójára nézett.
- Ittas? Mert ha igen a kocsmai verekedés. Hm, ez a vörös volt az ellenfél? -kérdezte az orcos lenézően
- Fogja be a száját! -mondta fenyegetően Castiel
- Maga is ivott?
-Ne velünk kötözködjön ember, hanem inkább segítsen neki! Még mindig vérzik. -mondtam könyörögve
- Először is nem vagyok ember. Másodszor, ...
Castiel belevágott az orvos szavába.
- Csinálja már! És ha azt mondja hogy nem ember akkor csak egy hülye majomhoz tudom hasonlítani!
- Egy ilyen takony kölyök ne beszéljen velem így!
- Doktor úr, kérem, segítsen már! -mondtam már szinte sírva
- Nem.
Castiel kirohant és persze vitte magával Ntanailet is aki kezdett már ébredezni. Rosa olyan szavakat vágott gyorsan az orvoshoz amiket inkább nem mondanék el. Majd megragadta a csuklóm és kihúzott a rendelőből az udvarra Castielhez és Lysanderhez. Persze ott volt velük Nataniel is.
- Felhívom Natananiel szüleit. Majd ők segítenek. -mondtam letörten
- Ne, ne! -mondta gyengén Nataniel
Odamentem hozzá és megpusziltam az arcát.
- Tudsz jobbat? -guggolt mellém Rosa és nagyon megértően nézett Natanielre
- Nem.
- Akkor sajnálom. De muszáj lesz.
Arrébb mentem és felhívtam Nataniel anyját. Először egész fáradtan szólt bele, de utána gyorsan felébredt mikor elmondtam neki hogy ki is vagyok.
- Nem érdekelsz! -szólt a telefonba Jeny
- Ne rakd le! Natanielről van szó...
Jeny gyorsan közbevág ott.
- Mit csináltál vele?!
- Én semmit. Véletlenül elvágta a csuklóját és most itt vagyunk vele a rendelőben de az a hülye orvos nem volt hajlandó segíteni neki.
- Azonnal ott vagyok, de ne hogy meglássalak téged vele!
Lecsapta a telefont. Én szóltam a többieknek és mindenki teljesen ki volt akadva. Jeny nemsoká jött is. Elvitte Natanielt és m indenkit leszidott aki csak ott volt. És igen, még az is kapott egy kis fejmosást aki nem érdemelte meg. Lysander és Castiel hazakísértek engem. Rosa végig ott jött melettem. Próbált vigasztalni de nem nagyon jött össze neki. Mikor hazaértünk nagynehezen, Castiel és Lysander elbúcsúztak és hazamentek. Rosa pedig kijelentette:
- Ma én itt alszom veled!
- Biztos? Mert nem muszáj ha nem aka.....
Rosa belevágott a szavamba.
- De igenis, muszáj. Itt leszek veled. Okés?
- Huh, jó.
Rosa megölelt.Szerintem észrevette hogy a telefon beszélgetésbe nem csak annyi volt hogy Jeny nemsoká jön. Éreztem hogy Rosa észre vette azt, amit senki más nem. Egyszerre voltam boldog, és szomorú is. Boldog voltam mert, Rosa a legjobb barátnőm. Az igazi barátnőm. És persze szomorú voltam Nataniel és Jeny miatt. Rosaval bementünk a házba és ledőltünk aludni. De nem jött álom a szememre, és neki sem. A nagy forgolódás közepedte egyszercsak hozzámszólt.
- Mit mondott neked az a boszi?
- Milyen boszi?
- Jeny. Láttam rajtad hogy valami nem stimmel.
- Hm, igazából azt vágta a fejemhez hogy meg ne lássa hogy én Nataniel közelében vagyok.
- És miért nem vágtd neki vissza azt hogy nem a te dolgod hogy én kivel vagyok? -kérdezte vigasztalóan Rosa
- Nem tom.
És a mondat után elaludtam. Másnap reggel tíz órakkor keltem fel, Rosa még aludt. Gondoltam hogy a tegnapi után csinálok neki egy kis reggelit. Ezért nekiálltam tükörtojást gyártani. Csináltam neki egy csomót, meg persze magamnak is, és sütöttem hozzá szalonnát is. Egy pár darab egy kicsit odaégett, de azt magamnak raktam. Szépen megtarítettem, szedtem virágot a kertből, és facsartam narancsot. Rosa fél tizenkettő fele kijött kómásan a szobából és bejött a konyhába. Én mondtam neki hogy foglaljon helyet.
- Köszi. -mondta
- Kitalálod milyen reggelit csináltam?
- Reggel van még, mondd meg!
- Tükörtojás és szalonna. Frissen. Mennyit szedhetek?
- Dobj meg hat szalonnával. Már ha van annyi.
- Van, de nem kérsz egy kis tükörtojást? -kérdeztem ijedten és egyben reménykedve hogy nem marad rám az összes
- Pfúj, utálom a tükörtojást!
Utálja? Ez nem igaz? Négy tojást magamnak meg hármat. Erre nem kér egyet sem. De én ennyit nem tudok megenni! Ki kell dobnom egy csomó tojást. Hm, talán meghívhatnám Castielt is reggelizni? Nem. Annyi szalonna nincs a világon amennyit ők ketten meg tudnak enni. Szóval csak én is elkezdtem enni. Azután rájötem hogy a tükörtojás az eggyik specialitásom. Rosa közben csak tömte a sok szalonnát. De kenyér nélkül.
- Ohm, Rosa, kérsz hozá egy kis kenyeret? Fájni fog a gyomrod.
- Nem fog. A kenyér a gyengéknek kell.
Miután betömte az összeset, elköszönt és elment. Akkor néztem rá az órára és már negyed egy volt. Tehát már elmúlt dél is. Oh, pedig szerettem volna főzni, és meghívni a barátokat és Natanielt. De nem veszett oda semmi. Majd vacsira. Ntanailet. És én fogok főzni. Hozzá is látok. Először fel kéne őt hívni. Odaszaladtam a telefonhoz és felhívtam Natanielt.
- Szia édes mia baj? -kérdezte Nataniel jókedvűen
- Szia, mi lenne ha ma este itt vacsiznál velem? Én főznék.
- Ez jó ötlet. Ott leszek.
- Én m eg várlak. Na de akkor neki is látok. Szia.
- Szia.
Letettem. Azon gondolkoztam hogy sütök egy kis csirkét törtkrumplival. Ez jó lesz. Gyorsan felöltöztem és elindultam a boltba. Vittem magammal a receptet is. Mikor beértem körbejártam az egész boltot. Mindent kosárba tettem. Az ennivalón kívül vettem egy kis pezsgőt meg fagyit. A fagyit azt mondjuk magamnak vettem. De nem vagyok irígy. Gyorsan kifizettem mindent. Hazamentem. Most még hamarabb megtaláltam az utcát mint eddig. Otthon kipakoltam és hozzá is kezdtem. Először nagyon könnyűnek tűnt, azut án rájöttem hogy nem az. A csirkét egy kicsit odaégettem. Bevallom, egy kicsit nagyon, odaégettem. De már nem volt időm. Gyorsan megterítettem és utána készülődtem. Éppen a hajamat fésültem mikor hangokat halottam a nappaliból. Nem mertem kimeni csak megkérdeztem hogy ki az.
- Hahó, ki van ott? Ne akard hogy odamenjek.
- Nem azért jöttem?
Kimentem a nappaliba és aki ott volta z csak Nataniel.
- Huh, megijesztettél. Nem ismered a csengőt vagy a kopogást? -kérdeztem idegesen
- Ismerni ismerem. Csak nem volt kedvem használni. -mondta vigyorogva
- Na jó. Ugye szereted a sült csirkét?
- Hát, igen.
- Akkor gyere mert azt csináltam.
Kimentünk a konyhába. Én szóltam neki hogy egy kicsit égett a csirka, de mikor megkóstolta csak ennyit mondott:
- Nem ehetnénk inkább szendvicset?
- Milyen szendvicset?
- Vajas, szalámisat. -mondta
- Jó. Csinálom.
Megcsináltam a szendvicseket és azt ettünk vacsira a puccos kaja helyett. A vacsora után Nataniel azt mondta hogy vegyem fel a kabátomat mert elmegyünk hozzájuk. Én ellenkeztem hogy az anyja megöl ha meglát, de azt mondta hogy nincsenek otthon. Még Amber sem. Így tudott eljönni. Ezért egy kicsit félve, de elindultunk. Út közben felajánlottam neki hogy elmondhatja a véleményét a csirkémről amiot odaégettem.
- Egyszerűen borzalmas és ehetetlen volt.....
Mikor odaértünk bementünk a szobájába és elmondta hogy miért jöttünk el ide.
- Nos Ella, mi lenne ha egy kicst kitörnénk a stréberségből és nyomiságból, azaz csak én, te nem vagy nyomi és megdobálnánk egy pár házat wc-papírral?
- Huh, okés. Vettél?
- Vettem hát. Itt vannak.
Nataniel egy táskából vagy húsz wc-papírt szedett elő. Elindultunk. Amber a brátnőinél volt, ezért mi is oda mentünk és a házukat kezdtük el dobálni. Nagyon vicces volt. Mikor pediig kijöttek elbújtunk a bokorba és nem vettek észre csak a wc-papíros házat. Majd bementek. Egy pár percig még beszélgettünk és nevettünk a megdobált háznál.
Mikor pedig indultunk volna a rendőrség jött oda és rögtön kiszúrtak minket.......