3. fejezet Az álom valóra válik?
A furcsa álmom nagyon valóságos volt. Nem is tudom, lehet hogy igaz? Az nem lehet. Azt álmodtam hogy kimentem a tengerpartra, és ott találtam egy szép követ, a sziklák között. Hazahoztam és nyakláncot csináltam belőle. Amikor felvettem és elmentem fürödni, egyszercsak uszonyom nőtt. Elég valóságosnak tűnt. Lehet hogy ez egy jel hogy ma el kell mennem a tengerparta valamiért? Én ma elmegyek oda, és megnézem hogy tényleg nincs semmi furcsaság ott. Lehet hogy badarságnak hangzik és hogy dilisnek néznek, de engem ez nyugtatna meg. Melodyval elindultunk a suliba. Az egész napom olyan unalmas volt. Nem volt érdekes még a szünet sem. Alig vártam hogy végre hazaérjek. Amikor végre megtörtént a csoda, vagyis hogy hazamentem, megírtam a házim és indultam a tengerpartra. Jó idő volt ezért vittem fürdőruhát, és Melody is velem jött. Mikor elindultunk, Melody megkérdezte:
- Miért is megyünk most ki a tengerpartra?
- Fürödni.
- És még?
- Fürödni. -szóltam kissé gúnyolódva Melodyhoz
- Tudom hogy nem vagy egy strandolós típus.
- Hát most volt hozzá kedvem.
- Nem hazudsz jól. Ha ha ha! -nevetett Melody
Egyszercsak megszólalt a mobilom. Fölvettem és a legnagyobb meglepetésemre Nataniel szólt bele. Ugyan tudja a telefonszámomat mert minden DÖK-ösnek tudnia kell, de még sose hívott föl az elmúlt két nap alatt. De ha be kell mennem a suliba valami ok miatt, én biztos megcsikarom magam.
- Szia Ella, tudod most lesz három nap múlva a matek dolgozat, és mivel tudom hogy le vagy maradva azt gondoltam segíthetnék neked tanulni. Mit szólsz hozzá?
- Oh szerintem jó ötlet egy tíz perc és jöhetsz.
- Nem muszáj most ha nincs rá időd. -mondta mentegetőzve Nataniel.
- De van csak....tudod...most lettem kész a házival és még elpakolok meg ilyesmi. Jó? -kérdeztem kissé zavarodottam
- Persze. Nekem megfelel.
- Rendben akkor szia, majd találkozunk.
- Szia. -köszönt el Nataniel
Nagyon örültem. De ezt hogy magyarázom el Melodynak. Nagyon mérges lesz rám. Na mindegy, belevágok:
- Nem lenne baj ha elhalasztanánk?
- Ugyan miért? -kérdezte szomorúan Melody
- Tudod most Nataniellel beszéltem és tíz perc múlva jön hozzám tanulni. Nem gond?
- Ohm, nem gond. Tőlem. -mondta kissé csalódottan, na jó nagyon el volt miatta kenődve
- Te mész tovább vagy jössz velem haza?
- Megyek veled.
Ok akkor menjünk.
Úgy kezdtünk el futni, mint még soha. Szó szerint, rohantunk. Mikor hazaértünk, lepakoltunk és már jött is Nataniel. Két óráig tanultunk, utána (sajnos) mennie kellet. A vacsora finom volt, utána elmentem fürödni. Mikor beszálltam a kádba, egyszercsak elájultam. Úr Isten! Mi történik? Álmodok? Nem, ez sajnos a valóság, elájultam. Mikor felébredtem uszonyom volt. Ezt biztos csak álmodom! Ez csak egy rossz álom. Megcsíptem magam és fájt. Atya, gatya, ez igazi. De így hogy megyek innen ki? Megpróbáltam kicsusszanni a kádból, ami sikerült mert valahogy a fürdőszoba padjóján feküdtem, uszony nélkül. Ez mi volt? Újra bemásztam a kádba és újra volt uszonyom. Nem képzelődtem, igaz. Gyorsan kicsúsztam a kádból és megint eltűnt. Bementem a szobámba. Egy igazi hableány vagyok, de csak akkor, ha teljesen a vízben vagyok. Ez furcsa. Elmentem aludni és már megint azt álmodtam amit tegnap. Reggel gyorsan sikerült összekepnom magam, és Melodyt meg sem várva, elindultam a suliba. Mikor bementem a DÖK-ös terembe, olyan korán hogy még csak néhány diák volt ott. A suli szinte teljesen üres volt. Ott üldögéltem egymagamban, mert mindenki egy csoportba volt a terembn. Egyszercsak valaki megfogta a vállam.
- Tudod már a matekot? -kérdezte kedvesen Nataniel
- Oh, hát persze. Köszi a segítséget.
- Semmiség. Egyébként egy hét múlva lsz az iskolabál, és tudod nekünk kötelességünk közben dolgozni. De ha gondolod én most ki tudlak ezalól menteni.
- Nem kell köszi. Én nem vagyok egy bulizós személyiség.
- Én sem.
- Amúgy mit fogok csinálni?
- Om, te szerintem, felszolgáló leszel.
- Aha.
- De ha nem jó akkor......
- De. Ez pont jó nekem.
- Akkor jó. Én is felszolgáló leszek.
- Az jó. Milyen ruhát vegyek fel?
- Oh, szerintem mindenkinek báli ruhára lesz szükség.
- Rendben. Most mennem kell de majd még később beszélünk oké?
- Oké. Szia.
- Szia.
Első óra: tesi. Ez nem igaz. Na mindegy megyek átöltözni.
Mikor végre készen voltam, akkor jött oda a tanár hoyg átmegyünk az uszodába......