30. fejezet Mary, baby...!
Minkenkiben megfagott a vér. Egy hatalmas árny, és szinte semmi fény. Egyedül az edrőbe és ráadásul rémtörténetek után! Lehet ez már ennél is jobb?! Komolyan mondom mindenki teljesen be volt tojva, Castiel meg hirtelen felugrott! Ő meg akart védeni mindenkit! Ő akart lenni a hős! Csakhogy miután megszólalt az a bzonyos személy tőle is elmentek otthonról...
- Ti meg kik vagytok és mit kerestek itt?! -kérdezte a hatalmas árnyékú idegen
Természetesen csak Castiel beszélt.
- Maga ki, és maga mit keres itt?! Ez a kunyhó már foglalt! -mondta kissé félős és flegma hanggal
- Mit beszélsz kiscsikó?! Kettétörlek mint egy ropit!
- Ki maga? -kérdezte egyre félénkebben Castiel
- Ez a kunyhó az enyém... Ma itt akartam aludni de látszik hogy megelőztetek!
- Sa-sajnálom... Azaz, sajnáljuk... Uram. -áltt fel Lysander is
- Uram?! -kezdett el kiabálni az ismeretlen, mint kiderült, nő...
- Bocsánat hölgyem, olyan nagy a sötét. -csatlakozott a sorhoz Nataniel
Én nem mertem felállni. Egyszerűen ettől az idegbeteg állattól meg sem mertem mozdulni. Hirtelen előkapott egy öngyújtót és világítani kezdett vele. Egyben megláttuk az ő arcát is. Egy olyan nő került elénk, akit az utcán még ha látom is, uramnak hívék. Vagy inkább bácsinak. A haja szerintem olyan három hete ha, meg lehetett mosva, olyan zsíros volt, a súlyát olyan 170 kg -ra tippelném, a magassága az olyan 180 cm lehetett, és az arcán olyan dús szőkés bajusz díszelgett hogy akármelyik öregember megirigyelte volna. A szemöldökét inkább hadd ne hozzam szóba... A kora az olyan harminckettő körül lehet. A hajára visszatérve, fekete volt fehér melírokkal. Pfújj...
- Jólvan. Uh, hogy hívnak te kis furcsa kölök? -fordult Lysanderhez flörtölő mosollyal
- Én öhm...
Castiel beszélni kezdett Lysander helyébe. Vigyorgott közbe, szóval biztos nem lekoptatni akarta a nőt Lysanderről...
- Ő itt a legjobb haverom, és Lysandernek hívják. Elmondanám róla hogy szingli és az idősebb csajok jönek be neki. -kacsintott rá a nőre- főleg az ilyen bájos hölgyek. Amúgy 18 éves és szereti a divatot, és az olyan divatos hölgyeket mint, ön. Említettem már hogy szingli?
Lysander az teljesen le volt fagyva. Ő erre nem tudott mit reagálni. Amúgy a divatról jut eszembe, a nőnek kezeslábasa volt telitalpú szandával....
- Ahan, értem én Mary vagyok mókuskám! És nagyon csíplek! -flörtölt Lysanderrel Mary
- Én... öhm... én... -dadogott Lysander
- Lysander csak azt akarta mondani, hogy jó lenne ha mi is itt aludhatnánk önnel... és ő szeretne maga mellett aludni. -intézkedett majdnem nevetve Castiel
- Oh... hát rendben, veletek tartok! Lysander, drágám -erre a mondatra mind a hárman Lysander kivételével elkezdtünk nevetni- elkísérnél a hálózsákomig? Otthon hagytam. -szólt mosolyogva Mary
Lysandernek hirtelen akkora lett a szeme mint egy focilabdának. Nataniel sem bírta kihagyni a szivatást.
- Nagy örömmel megy Lysander. Természetesen csak siessenek! -integetett Nataniel
Azzal a lendülettel Mary kézen fogta Lysandert és elkezdte vezetni őt ki az erdőből. Lsyander mikor visszanézett mind a hármunknak a középső ujját mutogatta, mi pedig elkezdtünk torkukn szakdtából nevetni. Castiel követte őket mert, nézni akarta az eseményket. Mi Nataniellel ott maradtunk és sétáltunk az erdőben, közben beszélgettünk.
- Figyelj Ella, ez a sellős ügy még mindig tart? Mármint...
Belevágtam a szavába.
- Igen. Szerinted nem mondtam volna el hogyha nem? -mosolyogtam
- De, csak mikor lesz vége? Már nagyon durvul a helyzet... -mondta szomorúan
- Nem tudom. Ha meg tudnám álmodni a megoldást.... egész nap aludnék.
- Azt elhiszem. Amúgymeg, nekem még halként is tetszel. -pirult el Nataniel, de ettől még én is
-- Komolyan?
- Hazudnék én neked? -kérdezte vidámabb hangon
- Hát én nem tudom...
Rámosolyogtam, majd filmbe illő jelenetként megcsókolt a holdfényben. Oh, én olvadoztam. Azután nagynehezen visszaindultunk a házikó irányába és megszólalt Nataniel tellója. Castiel hívta ezért kihangosította.
- Huh, mik vannak it... -mondta kuncogva Castiel
- Na mik?
- Hát Mary elmesélte Lysandernek az élettörténetének bővített változatát, aztán adott egy puszit az arcára és bement a házba. Lysander most éppen le van sokkolva, én röhögök. Amúgymeg a bajussza megcsikizte Lysander arcát. A puszi után meg kelett vakarnia a pofikáját ( Fogd be! ) -hallatszott a háttérből- és ti mit csináltok? -kérdezte Castiel idiótán célozgatva
- Ha nagyon tudni akarod sétáltunk és siessetek mert indulunk vissza. -mondta semlegesen Nataniel
- Aham, én is at mondanám... na pussz kölkök mert, jön Mary! -lerakta
Szegény Lysander, jól elbántak vele... De legalább ő is viccnek veszi. Hirtelen eszembe jutott milyen lehet puszit kapni bajuszkától. A bajuszka ugye Mary. Lassan visszaértünk a kunyhóhoz és pont akkor futott vissza Castiel is.
- Ez a Lysander nagyon bolond! -mondta kifulladva Castiel
- Mert? -kérdeztem
- Mert ez a Mary össze vissza mond neki mindent és zsarolja. Én út közben annyit röhögtem rajtuk!
- Mivel zsarolja? -kérdezte Nataniel
- Hát nem konkrétan zsarolja de olyasmi. Azt mondta Lysandernek hogy adjon neki egy puszikát ő meg nem akarta aztán már kiabálva mondta az a férfinő, és ő meg hülye megcsinálta! -kezdett el röhögni Castiel
- Szegény... -mondtam
- Meg ne sajnáld már! Rajta múlik meg azon a valamin. -mondta Nataniel
A hangjába nagyon lehetett érezni, hogy egyáltalán nem szereti még most sem Lysandert. Olyan rossz hogy a számomra fontos emberek utálják egymást. De legalább már Nataniel és Castiel kibékültek. Remélem Lysander talál magának valaki mást és akkor minden rendben lesz. Nem értem miért pont én jövök be neki. Egy teljesen átlagos lány vagyok... vagyis ők annak látnak. Vagy nem tudom. Egyszerűen nem.
- Emlegetett szamárok! -sóhajtott fel Castiel
- Megjöttünk! - kiáltott fel boldogan Mary
- Igen, hurrá. -mondta letörve és cikisen Lysander
- Minden megvan? -kérdezte gúnyolódva a két fiú
- Aham, Ella beszélhetnénk? -kérdezte elég komolyan Lysander
Én ránéztem Natanielre aki eléggé ideges fejet vágott, de a végén bólintott, majd elfordította a fejét. Castiel pedig halkan sutogta Natanielnek hogy nyugodjon meg. Közen mi elindultunk az edrőből kifelé. Közben Lysander egy sót sem szólt. Mikor már elég messze voltunk a többiektől, megállt, megfogta a kezem és a szemembe nézett:
- Ella őszintén válaszolj kérlek! Szeretsz engem? -kérdezte vagyosan Lysander
- Igen, de csak barátként, hisz tudod.
- És őt? Szereted?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Hát persze! Mindennél, és mindenkinél jobban! És sajnálom de ezen te sem tudsz változtatni. Én próbáltam neked barátnőt keresni de egyszerűen csak figyeltem a lányokat. Te egyéniség vagy Lysander, és a suliból egy láyn sem illik hozzád! Én egyszerűen nem tudok ebben segíteni, ezt magadnak kell megoldanod! Sajnálom. De tudod, hogy helyettem van egy másik lány aki viszont fog téged szeretni.
- De, nekem nem más kell hanem te! -mondta könyörögve Lysander
Megöleltem. Tudom milyen az ő helyzete, de akkor is. Rámosolyogtam és visszaindultam a házikóhoz ahol a többiek vártak. Ő utánam jött és eltűnt az arcáról a bánat. Most vagy ilyen gyorsan túllépte magát az ügyön, vagy csak nagyon jó színész. Remélem az első...
- Húh, én komolyan félek attól a nőtől! De most komolyan, remélem leissza magát és holnap itt hagyhatom... -mondta nevetve Lysander
- Javíthatatlan vagy! - mondtam mosolyogva
Visszaértünk és Nataniel hál' Istennek nem csinálta a drámát! Tüzet gyújtotak és olyan hajnali négyis ott ültünk. Mary végig ölelte Lysandert és közben velünk is megosztotta azt a rém izgis életét amin majdnem elaludtunk, közben Castiel röhögöLysanderen, csak simán jól éreztük magunkat. Aludni lefektettük Maryt, akit, Lysander szerencséjére a mesélés közben leitattunk, és ott hagytunk. Mi pedig hazaszöktünk és nálunk aludt mindenki. Azután alváshiányosan bezötyögtünk a suliba és az első óráról késtünk húsz percet. Persze Nataniel a haját tépte miután kijöttünk a teremből.
- Húsz percet... húsz percet késtünk! -mérgelődött
- Nyugi stréberke, nem kaptál beírást, és neked köszönhetően én sem. -viccelődött Castiel
- Igen, ez a lényeg nem? -kérdeztem ásítva, karikás szemekkel, csakúgy mint, a többiek
- Ella, tőled ezt meg sem halottam! -sértődött meg Nataniel
- Jólvan relax. -haverkodott vele Lysander
Erre mindenki elmosolyodott, még Castiel is. Na, most éreztem a tegnapi beszélgetés súlyát, ezt hamarabb is megejhettem volna... Négyen sétálgattunk tovább a folyosón amikor az udvar felől Viola sietett hozzánk.
- Sziasztok! Lysander, egy ijesztő férfi keres téged... szerintem transzfesztita... -mondta ijedten Viola
- Véletlenül nem Mary volt a neve? -kérdezte Natniel
- De azt hazudta. -mondta Viola
- Nem hazudott. -mondta kacsintva Castiel
Én most vagy beszerzek egy szemüveget avgy tényleg rákacsintott flörtölősen Violára. Ez bolond vagy mi a szösz? Na mindegy kimentünk és egy csokor virággal ott áltt Mary. Lysandernek szerintem megállt a szíve mikor meglátta maga előtt térdelni Maryt akiről hivatalosan is kijelentettük hogy bolond!
- Lysander, baby! Bocsáss meg és kezdjük újra! Kérlek...
- Figyelj Mary...
- Miért nem mondod hogy baby?! -üvöltött Mary
- Mary, baby...! Én nem akarok tőled semmit, ugyanis... ugyanis...
- Miért? -kérdezte ijedten Mary
- Mert... mert.. öhm meleg vagyok. Sajnálom. -mondta Lysander, és mikor Mary másfele nézett ránkkacsintott
Erre a mondatra mindőnk szeme kikerekedett. Tudtuk hogy viccel, de ebből olyan szivatás lesz! Amúgy ennél jobbat nem is tudott? Az nekünk mindegy volt, mert pár pillanat múlva úgy nevettünk hohy az egész suli hallotta.
- Hát, kár érted cukipofa! Ha megjön az eszed, csak szólj! Én várok rád!
Megpuszilta őt a száján, majd elballagott. Lysanderrel bementünk, és közben a folyosón Castiel azt kiálltozta hogy:
- Lysander meleg! Nem is érdemes próbálkozni hölgyeim! Most koptatott le valakit miatta! -közben röhögött
- Jólvan már tudják! -védte meg Nataniel barátságból Lysandert
- Hallják hölgyeim, Nataniel is a fiúkhoz vonzódik! -röhögött tovább
Erre én csak egy tockossal tudtam válaszolni Castiel számára, amikor hirtelen beestem a lányvécébe és természetesen átváltoztam és ezt a fiúk is látták. Hirtelen el tudtam volna sírni magam. A fiúk döbbenten néztek rám, én pedig becsaptam az ajatót és sírni kezdtem. Tíz percig vártam mikor elmúlt, a fiúk ott vitatkoztak kint, mikor kiléptem meg akartak állítani, de én elfutottam, egyenesen haza. Természetesen ők is utánam jöttek. Otthon bezárkóztam először, de utána ajtót nyitottam mind a három fiúnak. Bejöttek majd leültek és fapofával megkérdezte Lysander :
- Ella. ez mi volt? Miért nem szóltál róla?
- Szerintetek? Ti sem mondjátok el ha tetszik valaki vagy ilyenek. Mert ez is egy ilyen kényes ügy. Amúgy igen, sellő vagyok és nem tudom irányítani...
- Jólvan... ez lesokkolt... -oldotta humorral a feszkót Castiel
- Hah, ez engem is... -mondta Lysander semlegesen
- Engem nem. -mondta mosolyogva Nataniel és megfogta a kezem- Nem lesz semmi baj ... -suttogta
Még beszéltünk erről egy kicsit a fiúkkal majd hazamentek, csak Nataniel aludt ott nálunk. Este megpróbáltam tojást sütni... nem sült el valami jól. Ezért zacskós levest csináltunk... vagyis azt is Nataniel csinálta mert kijöttem a formámból. Elkéggé... nagyon. Este a vacsi után néztünk egy sellős filmet. Ironikus de mindegy. Nataniel választotta... Szegénykémnek nem a legpasisabb a filmes ízlése. Mikor vége lett elmentünk aludni és meglehetősen furát álmodtam. Pontban éjfélkor izzadtan keltem az álmom miatt.
- Rájöttem...