4. fejezet Ájulás és bambulás
Tesizni megyünk az uszodába? Ilyet a régi sulimbam nem csináltak. Ha én belemegyek abba a vízbe, tuti biztos hogy átváltozok. Valamit ki kell találnom de nagyon gyorsan. Mondjuk tetetthetnék rosszullétet. Én ilyet soha nem csináltam, de most muszáj. Vagy egy egyszerű kifogás is jó lenne? Hát próba szerencse, belevágok!
- Elnézést tanárúr, nekem nincs fürdőruhám, és úszni sem tudok. -mondtam
- Semmi gond. Van ott még ruha neked is, a többiek sem hoztak ugyanis, ez az első úszós óra. -mondta elégedetten
-Rendben tanár úr, de én nem tudok úszni.
- Hát azért megyünk hogy megtanuljon. De szerintem igenis tud úszni, szóval kisasszony, ne ellenkezzen, jöjjön.
Sosem bírtam a régi sulinkban a tesitanárt, de itt még rosszabb. Van nevem is, és nem vagyok kissasszony! Egyébként tényleg tudok úszni, de most muszáj volt valamit mondanom. Felmehetnék a sulinővérhez, hogy, hogy.................ah megvan. Félek a víztől és ezért most nem érzem jól magam. Tudom hülyeség, de egyszer elájultam egy pók miatt. Hátha beválik. Felmentem gyorsan a nővérhez. Kopogtam és azt mondta hogy menjek be. Mikor benyitottam ott ült egy széken a nővér és előtte is ült egy számológépes gyerek. Azt hiszem az osztálytársam. Annak a fiúnak az orrából ömlött a vér. Én nagyon nem bírom a vért. Nagyon nem. Egyszrűen a vér láttán elájultam. A védőnő ha minden igaz feltett az ágyra és borogatást tett a fejemre. Tíz prcre feküdtem eszméletlenül, de mikor fölkeltem azt mondta a védőnő hogy megvárt a tanár viszont csak velük kell mennem és nem kell kell úsznom. Ez el van intézve. Viszont sajnos buszozni kellett mert, ebben a városban nincs uszoda. Én leültem egy üres helyre és odajött mellém Nataniel és azt kérdezte:
- Leülhetnék?
Nagyon meglepődtem. Nataniel ül mellém? Ez furi. egy kicsit kezdek iránta valamit érezni.
- Ohm, persze. Ülj csak le.
- Köszi.
Leült. Először mindketten ugyanolyan zavarban voltunk, de egyszercsak megszólalt:
- És van még lemaradásod?
- Nem. Köszi. Nagyon sokat segítettél.
- Semmiség. Szívsen tettem. Tudod én szeretem a tanulást.
- Én is.
- Komolyan?
- Persze. Az irodalom a kedvencem. Neked?
- Az összes tantárgyat szeretem, kivétel a tesi. Azért nem vagyok úgy oda.
- Azért én sem vagyok oda. Nem vagyok egy sportos alkat.
- Én sem. De nem az számít. A sporthoz nem kell ész. Az összes többi tantárgyhoz viszon igen sok kell.
- Egyébként miért is ájultál el?
- Nem bírom a vért.
- Valaki vérzett? -kérdezte aggódva Nataniel
- Igen. Szerintem az osztályunkba jár de nem tudom a nevét.
- Elmondanád hogy nézett ki kérlek.
- Igen, persze. Barna volt a haja és zöld bulcsi volt rajta. Ja és szemüveges volt. Szegény sírt.
- Azthiszem tudom ki az. Kentin a neve de mindenki Kennek szólítja.
- Értem.
Ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Miután végignéztem a tesiórát és végre visszaértünk a suliba, megláttam az osztályteremben ülni Kent. Gyorsan odamentem hozzá. Még mindig vörös volt a szeme a sírástól. Valaki biztos behúzott neki.
- Szia, minden rendbem? -kérdeztem a lehető legggyüttérzőbb hangon
- Szia. Igen, vagyis nem.
- Ki intézett téged el ilyen csúnyán?
- Senki.
- Ugye tudod hogy ezt nem veszem be?
- Nem ismered.
- Elmondanád a nevét?
- Castiel.
Az a bunkó! Bántja a nála gyengébbeket. Én az ilyet meg tudnám folytani. Beszélni fogok vele. Ilyet nem lehet csinálni! De eggyáltalán miért tette?
- Ken, megmondanád hogy miért tette? -kérdeztem eléggé idegesen
- A pénzemért. Nem adtam oda neki és megütött és elvette magától.
- Na köszi az infót. Szia.
- Szia.
Kimentem az udvarra és szokás szerint ott volt. Éppen zenét hallgatott. Kicsit megijdtem. De ez így nem fer. Huh, vágjunk bele! Kihúztam a füléből a fülhallgatót és felém fordult:
- Mi bajod van? Hagyj békén! -szólt hozzám fenyegetően
- Nem, nem hagylak békén. Miért ütötted meg Kent?
- Közöd?
- Ilyet nem tehetsz senkivel!
- Azt teszek amit akarok. Most húzz el mert bajok lesznek!
Már tényleg fenyegető volt a hangja. De én kiállok Kenért, úgyis hogy nem is ismerem.
- Nem! -mondtam határozottan
Castiel felemelte a kezét és hirtelen odasietett hozzánk Nataniel.......