6. fejezet Emlék, a régi barátról
Roralia az ideiglenes szomszédom? De honnan is tudom a nevét? Valahonnan hallotam. Ez mindegy. Ha most ránkcsapja az ajtót én rácsapom az öklöm az arcára. Nagyon dühös voltam. Remélem nem fog fesztivált rendezni.
- Ohm, jó napot. Tessék bejebb jönni. -lepődött meg Rosalia
Bementünk. Igen nagy és szép házuk volt. A berendezés nagyon drágának néztt ki. Látszott, hogy jól élnek. Rosalia bevitt minket a nappaliba. Ott a szülei nagyon kedvesek voltak. De ismerősök is. Valahol egyszer már láttam őket. De hol? Furcsa volt, mert azt mondták hogy mennyit változtam, és a szülimet régi barátként fogadták. Lehet hogy innen tudom a lány nevét. A szüleink felküldtek minket hogy átbeszéljük mi is történt azóta. De mi nem is ismrjük gymást és mégis tudom a nevét. Ez fura. Mikor bemntünk a szobájába ami a földszinten volt, meglpődtem hogy nem támadt le azzonnal.
- Na és, mi újság? -kérdezte erőltetett higgadsággal
- Utána néztél az ügynek? -kérdeztem vissza
- Tudom hogy nekem nem hazudna Lysander.
- Ki?
- Leigh öccse.
- Akivel állítólag kavarok?
- Nem csak állítólag. Lysander mondta.
- És Leigh-ot nem kérdezed meg? -kérdeztem türelmetlenül
- Őt még nem kérdeztem. Nem is fogom, mert ő nem tehet semmiről.
- Castiel viszont annál többről. -mondtam idegesen
- Régen is ilyen makacs voltál.
- Régen? Nem is ismerjük egymást.
- Ennyire béna vagy? Oviban legjobb barátok voltunk amíg el nem költöztünk ide.
- Akkor most miért nem hiszel nekem ha régen hittél? -kérdeztem tehetetlenül
- Mert én a családomnak hiszek!
Rosalia elsírta magát. Vajon mi baja lehet? Én nem tudom mi rosszat mondtam. Lehet hogy a mostani hazugságok kicsit felkavarják. Hisz én mást mondok mint Castiel, és nem tudja kinek higgyen. Vagy valami más?
- Rosalia, mi a baj?
- Az hogy nem tudom mit tegyek. Régen még a testvérem voltál és most csak így becsapsz, és elveszed akit szeretek. Pedig először örültem amikor Castiel mondta hogy itt vagy, de kiderült rólad a rút igazság. Nem tudom mit tegyek.
- Én nem tennék ilyet veled. Elhiheted. -mondtam elég meggyőzően a nagy igazat
- De akkor miért mondta ezt Castiel?
- Ahogy már mondta, összevesztem vele.
- Az a szemét! Az az áruló! Lysander, miért tette ezt? -kérdezte bánatosan Rosalia
- Nem tudom, de ezt beszéld meg velük. Tőlük kell hallanod ugye?
- Igen. Tőlük.
- Akkor jó.
Ezek után órákig beszélgettünk és nevettünk Rosaval. Nagyon sokat sztorizgattunk, közben az ő iskolás fotóit néztük. Közben kétszer is hívta őt az a bizonyos Lysander, de ő egyszer sem vette fel. Mikor hazamentem már este fél kilenc volt. Már megint uszonyom nőtt ahogy az elmúlt napokban is. De aznap este rosszabb lett a dolog. Kezetmostam és átváltoztam. De azt hogy miért nem tudom. Mindeesetre másnap reggel fogmosáskor is hasonló dolog történt. Reggel nem Melodyval mentem suliba hanem Rosalia ott várt a kapuban. Nagyon meglepődtem, de örültem hogy rájött az igazságra. Amint beértünk a suliba ott állt Lysander. Rosalia odament hozzá hogy kioszthassa.
- Mit képzelsz magadról te szemét?! -kérdezte kiabálva Rosa
Lyander meglátta hogy ott állok Rosa mögött, és szrintem rájött hogy elmondtam neki az igazat.
- Én tegnap is l akartam mondani csak nem vetted föl a telefont. -nyugtatgatta
- Igen tudom. Ne magyarázkodj mert nem éri meg. Csúnyán becsaptál és z megbocsáthatatlan.
- De Castiel a barátom és nem akartam....
Rosa hirtelen megpofozta Lysandert. Huh ezt nem hittem volna. Kemény lány az biztos. Ezek után kirohant az udvarra. Én nem mentem vele. Egy kicsit gondolkoznia kell. Én bemente Natanielhez az iskolabál miatt. Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle:
- Szia Nataniel. Tudod lesz az iskolabál és nem tudom hogy mikorra menjek meg a többi ilyen dolgot. Elmondanád, mert fontos lenne.
- Igen, természetesen elmondom. Vagyis, itt egy papír tessék. Ezen rejta van minden.
- Köszi. Majd mgenézem.
- Rendben. Amúgy, mehetnénk ketten is a bálba. Persze csak ha van kedved.
Erre a elpirultam......