9. fejezet Bizalom kérdése
Hirtelen örömkönnyek folytak végig az arcomon. Nagyon meghatódtam. És ő szeret engem. És tényleg megpuszilt aznap este. És tényleg igaz volt. Minden. A jó is, meg a rossz is. Először nem akartam elhinni. De muszáj.
- Micsoda? Te azt montad hogy, hogy szeretsz?
A mondatom után szabályosan sírtam. Ő egy kicsit megkönnyebbült ahogy az arcán láttam.
- Igen. Te mit gondolsz?
- Azt hogy igen. Igen. Nagyon.
Most ő ölelt meg. Nagyon úgy éreztem hogy a tegnapi dolog csak tegnapi volt. És hogy soha többt nem leszek ilyen. Hát igen. Ebben a percben ez is a felyemben volt annyira boldog voltam. De ha ezt megtudják a többiek én nem tudom mit fogok csinálni. Semmit. Ennyi a sikerem kulcsa. De remélem azért nem tudja meg senki. Ez éppen nem izgatott annyira hogy görcsöljek rajta. Nataniel elnegedett és elindultunk a terembe. Ahogy leültem megláttam azt a lányt akit véletlenül leöntöttem a bálon. Mejidedtem hogy mit fog csinálni, de észre sem vett. Azt viszont észrevette hogy Nataniel mellém ült. Úgy láttam kicsit zavarja ez a dolog. De érdekel is engem hogy őt mi zavarja és mi nem. Mikor vége ltt az órának elkezdetem sétálni a folyosón. Éppen a lány wc mellet mentem el amikor vakai a pulcsimnál fogva berángat oda. Egy kicsit féltem hogy mit fogok csinálni, és hogy ő mit fog velem csinálni. Miután berángatott ellökött és a földre estem és bevertem a fejem a falba. Eléggé fájt. Belémrugott. Ez még rosszabb volt, de megláttam az arcát. Ő volt az a lány akit a bulin leöntöttem. Biztos bosszúból tette. De ez nm volt fer. Vagyis, csak egy kicsit. Aztán megint hason rúgott. Elkezdtem öklendezni. Ezek utám elkezdett velem üvöltözni elég hangosan.
- Na így tedd tönkre más buliját!
- Már mondtam hogy sajnálom.
- Sajnálásal mire megyek?!
- Semmire. De csak jelent valamit.
- Nem!
Erre a válaszra megint azt éreztem mint tegnap este. A tömény irányíthatatlan dühöt, ami marrta a szívem és nem tudtam ellene semmit sem tenni. De most nem sírtam. Felegyenesedtem és egyszerűen vissza akartam ütni. És meg is tettem. Adtam neki egy pofont. Ő erre csak bámult nagy szemekkelés csodálkozott. Szerintem azt furcsálta hogy ilyen lányokkal egyáltalán szóba áll Nataniel. Hisz elég morcos volt amikor mellém ült az ő, nem tudom kije. De félreértés ne essék, én nem vagyok ilyen. Azt nem tudom miért érzek ilyesmit és hogy miért nem tudom irányítani saját magamat.
- Ezt, ezt te hogy merted? -kérdezte csodálkozva a lány
- Egyszerűen. -válaszoltam vissza egész flegmán
- Te hogy játszhatod így meg magad?
- Ezt hogy érted?
- Nataniel soha szóba nem állna ilyen bunyós csajokkal. Majd panaszt teszek.
- Persze azt hiszd majd neked hisz. -még mindig nem akartam azokat mondani, de egyszerűen kijött
- A hugicájának mindent elhisz.
- Te a huga vagy?
- Igen. Remélem tanultál az ütésekből.
- Milyen ütésekből? De te kaphatsz még pár leckét.
- Ah, ne próbálkozz újonc! Ha, ha!
Kiment. Mit tegyek? Nem mehetek utána. Most azt hiszi ilyen vagyok, és ha ezt elmondja, mindenki tudni fogja. De ez nm az igazi énem. Lehet hogy az átváltozásokkal ez is bejön? Lehet hogy nem jó sllőnek akarnak az égiek? Tegnap megöltem egy élőlényt. Elevenen ettem meg azt a halat. Bele sem merek gondolni hogy milyen szörnyű lehtett annak az árva halnak. Jesszus, egy szörny vagyok. Miután vége volt a sulinak, nem haza mentem hanem a könyvtárba. Ott találtam egy pár könyvet ami a jó és a rossz sellőkről szól. Elkezdtem pánikolni. A gonosz sellők tulajdonságai egy része rám illett. Ugyan csak mitoszok voltak, de mintha engem írt volna le a tegnapesti és a mostani állapotomban. Azt írta hogy a sellők eleinte jók voltak de egy páran rossz útra tértek és ezért elkezdtek akaratuk ellenére is olyat tenni amiket a rossz énjük idézett meg. Így váltak kettá a jók és gonoszok. A tulajdonságok listái között én inkább, vagyis teljesen rossz vagyok, ráadásul egy idő után már nem is akaratom ellenére leszek ilyen. Huh, akkor nincs sok időm, ki kell találnom valamit. Vissza sétáltam a suliba, hátha meg tudom beszélni a dolgot Nataniellel. Besétáltam a tornaterembe ahol ott volt Rosa. Megszólított.
- Nem láttam a partnredet.
- Nem is baj.
- De az. Na most már had halljam.
- Egy órán belül már nem is leszek vele barátságban.
- Ezt honnan veszed? -kérdezte értetlenül Rosa
- Nagyon úgy érzem.
- Akkor mindegy. Majd ha jobb kedved lesz úrja megkérdezem. Hi hi.
Otthagytam Rosat és kimentem az udvarra. Leültem egy padra és teljesen addig vártam még végre Nataniel is kijött az udvarra. Nem kellet hozzá odamennem, idegesen jött mikor meglátott.
- Hazudtál. Átvertél. Megjátszottad magad. De mondd meg hogy miért. -mondta idegesen Nataniel
Felálltam és közelebb mentem hozzá.
- Nem tettem semmit.
- Persze csak megpofoztad a húgom.
- Tisztában vagyok ezzel. De én nem játszottam meg magam. Én nem mondhatom el miért tettem.
- Pedig jó lenne. Mert én addig csak azt tudom mondani hogy igenis hazudtál magadról.
- Nem mondhatom el. Ne haragudj. Bízz bennem.
- Úgy nem tudok hogy ha te sem bízol meg bennem.
- De...
Nataniel félbe szakította a mondatom.
- Bennem megbízhatsz.
Kihúztam magam és kijelentettem:
- Tudom.
Nataniel és én is megbízunk egymásban. Ez már haladás. Nem is kicsi. Hisz a bizalom az eggyik legfontosabb egy kapcsolatban. Ugyan mi nem járunk, de nem is csak barátként tekintünk egymásra. Ez amolyan köztes állapot. Nem tudom minek nevezzem. Nataniel egyszercsak megszólalt.
- De akkor most miért is tetted?
- Az eggyik oka az volt hogy berángatott a wc-be és ellökött. Én a földre estem ő meg kétszer is belém rúgott.
- De ha te nem vagy verekedős akkor miért ütötted meg? -kérdezte
- Gyere és megmutatom.
Nataniel csodálkozva jött utánam egészen a könyvtárig. Ott bementünk, és megmutattam a mitoszokat. Ő csak furcsa arcal olvasta és megkérdzte:
- Ennek mi köze van ahoz hogy te mgütötted Ambert?
- Megjegyezted amit olvastál? -kérdeztem
- Igen, persze.
- Az összeset? -kérdeztem sürgetően
- Ige , igen. De ennek mi köz van a dolgokhoz?
- Csak kövess.
Elmentünk a tengerpartra. Ott levettük a cipőnket és odavittem őt a sekély vízhez úgy, hogy én nem léptem bele a vívbe csak ő. Mikor egy eldugottabb helyhez értünk beleléptem a sekély vízbe és átváltoztam.
Nataniel tátott szájjal bámult......